„Legyünk erősek: a köztársasági elnöki intézmény tőrőlmetszett politikai tisztség. Ezért a legkiválóbb részecskefizikust vagy agykutatót is annyiban tekintjük alkalmasnak a betöltésére, amennyiben - miközben őrködik az államszervezet demokratikus működése felett - el tud igazodni a legtágabban értelmezett közéletben. És a világ már látott példát arra, hogy egy úgymond civil elnök valamely politikai erő kottájából játszva látta el feladatát, miközben pártkötődésű társa képes volt felülemelkedni személyes vonzalmain.
A tisztség várományosát, Áder Jánost sem az utóbbi hetek össznépi castingján felmerült tudósokhoz vagy politikustársakhoz, hanem elsősorban a feladathoz - az államfői intézmény megtépázott tekintélyének helyreállításához - érdemes mérni. Azt pedig a Fidesz ellenfelei sem vitatják, hogy a négygyermekes, kiegyensúlyozott családban élő, jogászi és politikusi erényeket felmutató Áder eléggé komoly ember ahhoz, hogy jó eséllyel álljon sorompóba mindehhez. Mi több, a Magyar Narancs a Schmitt-Áder-cserét azzal üdvözli, hogy »ha az új államfőt nem kell szégyellni, és ha az ellenzékkel meg annak szavazóival nem állat módjára bánik, már jó«.”