„- Annak idején a Fidesz is sok mindent ígért. Szövetséget kötött a nemzettel, gondolatban közös asztalhoz ültette a felső tízezer tagjait a leszakadókkal...
- Ki látta azt a szövetséget és ki látta azt az aszalt? A Fidesz ma már nyíltan vállalja, hogy csak a gyarapodó, gazdagodó középosztály érdekli, és ez a réteg meg is kap minden támogatást. Nekünk igazságos baloldali politikát kell meghirdetnünk. Azt, hogy az állam annak ad többet, aki erre jobban rászorul. Továbbá, hogy nem tesszük tönkre a gazdasági növekedést, ami a felemelkedés alapja. A Fidesz a saját politikájára hivatkozva kiirtja a gazdasági növekedés mindenféle feltételét Magyarországon. Mi a másfélmillió szegényre hivatkozva ezt nem fogjuk megtenni. Olyan gazdaság- és társadalompolitikában gondolkozunk, amely valamennyi réteg számára vállalható. Valóban, több százezer olyan magasabb jövedelmű magyar család van, aki nyert a Fidesz egykulcsos adójával, nyert a családpolitikai rendszerével, ahol a gyerekek után járó adókedvezményt csak a ők tudják igénybe venni. A Fidesz azonban egy dolgot elfelejt: ez a néhány százezres magyar választói réteg a piacgazdaságból él, tehát jóval többet veszített azzal, hogy Magyarországon megszűnt a gazdasági növekedés, mint amennyit a közvetlen állami támogatáson nyert. A szocialista párt mindig hajlamos volt óriási belső harcokat vívni olyan fogalmakról, nehezen értelmezhető hangsúlyokról, amiket rajtunk kívül mások nem igazán értettek. Ezt be kell fejeznünk. És nem azon kell törni a fejünket, hogy a választó, akinek 2014-re elege lesz Orbán Viktor kormányából, mit akar tőlünk hallani, hanem azon, mit tudunk érte tenni. 2006-ban megtanultuk: nem szabad olyat ígérni, amiről tudjuk, hogy nem teljesíthető.
- Meg fogják hallgatni a szocialisták kínálatát? Sokan fásultak, elegük volt az ígéretekből, többen még mindig azt mondják, hogy az MSZP az a csalók pártja, és kormányon sem lesznek mások.
- Egyre kevesebben mondják. Polgármesterként, az emberek között élve ezt pontosan tudom. Egy-másfél évvel ezelőtt még vádoltak bennünket, ment az »elmúltnyolcévezés«, a választási vereség után meglehetősen kevesen figyeltek oda a szocialista párt véleményére. Néhány hónapja azonban megfordulni látszik a trend: egyre többen kérdezik, hogy mikor csináltok már valamit? Lassan visszatér a bizalom, növekszik irányunkban a várakozás, nekünk pedig ott kell lennünk és megfelelni a kihívásnak. Tényleg »csinálnunk kell valamit«.
- Váltás volt a szocialista pártban. A régieket arra kérték, lépjenek hátrébb. Ez csak belső átrendezés, vagy azt jelenti, hogy az MSZP elsősorban a fiatalabbak, az aktívak pártja akar lenni?
- Szó sincs erről. A párton belül sem így van. Furcsa, amikor a sajtóból az derül ki, hogy egy szocialista politikus két hibát tud elkövetni: egyik, ha van múltja, a másik, ha nincs. Előbbi miatt elhasználódott, »lejárt lemez«, az utóbbi esetben pedig azt vetik a szemére, hogy mit akar itt, még semmit nem tett le az asztalra. A párt a munkaképes korúak és a nyugdíjasok érdekeit egyaránt képviseli. Az idősebbek »hidat képeznek« a nemzedékek között úgy is, hogy a saját megélhetésük biztonsága mellett még egy dolog nagyon fontos számukra: az unokák sorsa, jövője. Szegeden gyakran találkozom, beszélgetek a nyugdíjasokkal, sok segítséget, bátorítást kaptam tőlük az elmúlt tíz évben. Tudom, milyen fontos számukra a város fejlődése, az, hogy legyenek kitörési pontok. Nagyra értékelik - és éppen gyermekeik, unokáik miatt - azt, hogy megyünk előre, sok a beruházás, szaporodnak a munkahelyek.”