Orbán időhúzásra játszik

„- Számháború zajlik.

– Így van. Névleg megvan a hiánycél, de a strukturális deficit mértéke nagyon magas. A kabinet játszik Európával: politikai döntései nemcsak az alkotmányosságot, hanem az uniós gazdasági szabályokat is érintik. A politikai lépésekre az E- csak jogi kifogásokkal tud válaszolni. Ám ettől a kormány politikájának központi elemei nem változnak. Az unió látja korlátait, ezért próbálja tágítani cselekvési határait. A pénzügyi biztos már azt mondta, a hitelmegállapodás feltételei között szerepel, hogy megbízhatóan működjenek a magyar bíróságok. Sőt, az orbáni kettős beszéd miatt éppen a 168 Órában üzent az Európai Parlament elnöke: »Nem vagyunk ostobák!« Igyekeznek fogást találni a magyar kormányon.

- Ám Orbán nyugodt. A kabinet tudta, mire készül az Európai Bizottság, mégsem reagált. Abban bíztak, hogy még nem volt precedens a kohéziós pénzek befagyasztására. Vakhit ez, elbizakodottság?

– A helyzet súlyosabb. Miután a kormány elküldte százoldalas reagálását az unió kifogásaira, Orbán rádióinterjújában úgy fogalmazott: »Nem olyan gyorsak a fiúk azért, hogy hétfő reggelre már megjöjjön a válasz.« Tehát időhúzásra játszik. De azért Orbán is tudja, hogy lépéseinek következményei lesznek. Ennek jele, hogy az uniós szankciók hírére a kormány azonnal utalt rá, milyen megszorító intézkedéseket hajt végre. Már nem beszélnek arról, hogy nem akarnak megállapodni az EU-val, ők sem hiszik, hogy egyezség nélkül kihúzzák 2014-ig.

- Éppen ezért Orbán konszolidálni akar. De mit? Kis János filozófus szerint a Fidesz korlátlan hatalmát. Mások azt mondják, a kormányfő jó fiúnak szeretne látszani az unió szemében. Alvezérei – Navracsics és Lázár – legalábbis biztosan ennek érdekében cselekszenek.

– Orbán saját hatalmát akarja konszolidálni. Azt szeretné, hogy az általa létrehozott alaptörvényi szisztéma, a »társadalmi és gazdasági unortodoxia« tartós legyen. Annyi engedményt tesz, amennyi az életben maradáshoz és a folyamatok ellenőrzéséhez elég.”