Gyilokpornó

„Ahhoz, hogy a magyar gazdaságpolitika a saját különutas irányát tartani tudja, teljes mozgásszabadságra van szüksége: nem zavarhat be sem alaptörvény, sem parlament, sem bankok, sem devizaadósok, sem külföldi szervezetek, akik megmondják mi hogy legyen. Bármi, ami korlátozza cselekvési szabadságát: leküzdendő, félreállítandó akadály. Minden korlátozó tényezőt ki kell iktatni, különben nem haladhatunk előre az unortodoxia útján. Ezt felmérve tökéletesen egyértelmű - és erről már többször írtam korábban (lásd: Az IMF-blöff és Az IMF-Blöff 2.) - hogy a kormányzat nem kíván megegyezni az IMF-el. Illetve egy olyan megállapodást szeretne, ahol ő bármit megtehet, de semmiféle kötelezettsége nincs. Természetesen ilyen megállapodás nem létezik, pedig jó lenne: lehetne haladni a mi »sajátos magyar észjárásunknak« megfelelő úton, de alattunk lenne a biztonsági háló, hogyha mégis kiderülne, hogy a tripla salto mortale nem sikerül, akkor azért ne haljunk bele. A kormányzat tehát védőhálót szeretne, de cserébe nem akar adni semmit. Azt kívánja, hogy a nemzetközi szervezetek asszisztáljanak egy úgynevezett unortodox* gazdasági kísérlethez. Mivel erre a nemzetközi szervezetek valószínűleg nem hajlandóak, így eléggé nehéz megtalálni a közös hangot.

Mindezek ellenére azt gondolom, hogy LESZ IMF-megállapodás, de előtte még édestől a keserűig minden lesz, sokfelvonásos drámát (egy barátom szavajárásával gyilokpornót) fogunk látni. Világos, hogy a kormány, amikor jó a helyzet (értsd erősödik a forint, jönnek le a kötvényhozamok) nem kíván megállapodni, mert azt reméli maga is megoldja a dolgokat, amikor pedig rossz, akkor egyre inkább rá lesznek kényszerítve a megállapodásra.”