Egy vidám téveszme

„Magam is abban a furcsa helyzetben voltam majd’ két éve, hogy erősen szurkoltam az antipatikus és vészterhes pártnak, hogy a kétharmadával indítsa el a szükséges változtatásokat, hozza meg a meghozandó törvényeket, csoportosítsa át a pénzeket, és majd csak elviselem ezalatt, hogy népies műdalokat kell énekelni a gyönyörű Magyarországról, valamint igazolt idióták fogják tönkrevágni a kulturális életben, amit csak lehet. Nagy ár ez, de a kétharmaddal nem lehet vitatkozni, és birtokosai hiába ellenszenves alakok, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kellemetlen kormányok alatt Bali szigetén bekkeljük ki a ciklust.

Mindebből az lett, hogy jöttek a népies műdalok, jöttek az igazolt idióták, a klerikális kulturális reakció, de nem jött semmi értelmes átalakítás, semmi olyasmi, amitől szökkenne, rugaszkodna, repülne az ország, hazudjanak bármit is az illetékesek.

Ebben a helyzetben vagyunk most, és bizony, amikor egy feltűnően baromarcú, gátlástalan és agresszív fideszes eltaknyol a Nagykörúton, akkor a közönség röhög, szívből és felszabadultan, miközben – jogosan – meg sem fordul a fejében, hogy most éppen a hazája érkezett volna arcra a latyakba.

Ha egy párt szisztematikusan rossz irányba viszi a dolgokat, akkor igenis örülni kell annak, amikor Európa vagy Washington belebólint a hatalmas egójába, mert itthon senkire sem hallgatnak, itthon mindenki hülye, aki mást gondol. Tehát a haza en bloc le van szarva a kormánypárt által, de külföldön még nem tudják, hogy ők a legjobb fejek, és ők tudnak mindent jól, így aztán úgy kezelik a Fideszt, ahogy megérdemli.

Ezen magam is szívesen röhögök.”