„Egyelőre nem tudni, az IMF mit kér majd a hitelkeretért cserébe. A »jó kormányzás« elveit nyilván számon kéri, de ezt néhány papír aláírásával el lehet intézni, kivéve, ha a kormány nagy pökhendi, és nem tanúsít önmérsékletet, viszont úgy véli, birtokában van a jó állam esszenciális titkának.
Az IMF feltehetőleg közvetlenül nem foglalkozik majd ezzel, csak a korrupcióval és a jogállamisággal, de én mégis felteszem a kérdést. Ha egy kormány úgy véli, az állampolgárok megkérdezése nélkül is levonhatja a természetjog alapigazságaiból a végső következtetést, vagyis tudni véli, mi a sub specie aeternitatis ideális állam, akkor, hogy úgy mondjam, ismeri Isten gondolatait. Ez persze azt jelenti, hogy a világi és a vallási szférát össze kell olvasztani.
De ha nem ilyen radikális megfontolások állnak a kormány terve mögött, és a »jó állam« egyszerűen a »jó kormányzás« félrefordítása, akkor inkább a kormányzással kapcsolatban megfogalmazott ENSZ- (és IMF-) követelményekre hasonlít. Miért nevezzük akkor – számomra kissé ijesztő módon – »jó államnak«?
Akárhogy is rágom az ügyet, mozgósítva összes kultúr- és egyháztörténeti, valamint politikaelméleti tudásom, ki kell jelentenem, hogy egyáltalán nem értem.”