A meccshangulatért Miskolcra kell utazni

„A küzdelem még csak most kezdődik, de már több mint egy órája meccshangulat van, mármint igazi meccshangulat, nem olyan NB I-es [5]. A vezetés gyorsan meg is van, Seydi fejeli be közelről Tisza Tibi szögletét. Az egyenlítő ferencvárosi gólra sem kell sokat várni, bár ebből sajnos nem sokat látunk (erről a sajtópáholyról szóló keretesben értekezünk, nem sokkal feljebb). Luque viszont olyan góllal szerzi vissza az előnyt a hazaiaknak, ami alapján nem csak a hangulat, hanem a játék is nemzetközi színvonalú. Ez persze költői túlzás, de akkor és ott így éreztük (itt látható egy borzasztó hangminőségű összefoglaló, de a gólokat legalább ki lehet venni belőle).

A szünetben végre sörhöz jutunk, aminek az az ára, hogy nem látjuk Pölöskey egyenlítő gólját. Úgy döntünk, a második félidőt a Fradi-tábor előtt kezdjük, így testközelből szemlélhetjük, mit művelnek a fordításnál. 58. perc, Somalia a második gólját szerzi, máris vezet Détári csapata. Hosszú perceken át zúg a Szívünk zöld-fehér. Hihetetlenül gyorsan változik a stadionhangulat, általános letargia lesz úrrá a hazai drukkereken, ami majd a lefújás után átcsap elégedetlenségbe. Errefelé az a szokás, hogy bármi van, a DVTK játékosai végigpacsiznak a közönséggel, megköszönve, hogy kijöttek és szorítottak nekik. Egy drukker szerint a szezonban még nem volt ilyen hőbörgés, az állítólag sérülten védő Rados kapus és a védelem bénázása miatt mindenki bundáról beszél. Sajnáljuk is szegényt, ő pacsizna, de a kerítésen hadonászó ultrák elküldik egy melegebb égtájra. (...)

Lefújás után a Kata Espressóba is eljutunk végre, most aztán tényleg van miért inni, vedelnek is. Az árak közel sem pestiek, a mennyiség tiszteletre méltó, és ekkor már valahogy senkinek sem tűnik fel, hogy a meccsel együtt számolva órák óta fagyoskodik a késő őszi hidegben. Mindenki elmondja a véleményét, hol volt a hiba, de a végeredmény kivétel nélkül az, hogy ilyen szarul még nem játszottak a szezonban, pedig Debrecenben kaptak egy sima ötöst.”