A jó Simor András

„A Le Monde Simortól ájuldozó riportere valószínűleg nem tud róla, de a bank dolgozói azt is érzékelik, hogy az elnök a hajléktalanok mellett a munkahelyi légkörre is komoly figyelmet szentel. Az összepréselt bankjegyeket nemcsak fűtésre pazarolja, hanem kedves és vicces ajándékok is készülnek belőlük, amelyekkel magukat, családtagjaikat vagy vendégeiket boldogíthatják a dolgozók. És persze megjelentek az újabb és újabb ötletek. Ma már két forintbrikettekből »öntött« ülőgarnitúra is készült, amelyek arra várnak a hivatal folyosóin, hogy a komoly országrombolás gondjai mellett a monetáris titkok tudói megpihenjenek rajtuk.

Ilyen fölösleges kellékek persze másutt is találhatók a nemzeti intézményben. Vegyünk csak egyetlen példát a sok közül. Simor a 25 fős kommunikációs stábja mellett havi 1,8 millió forintért tart még egy kommunikációs tanácsadót. Braun Róbertet a bankon belül is olyan jelenségként értékelik, mint a forintbrikettfotelt: vicces pazarlás. Talán nem emlékszik mindenki Braunra, a kommunikációs zsonglőrre, ezért felidézek egy esetet. Ő volt az, aki a Medgyessy-kormányt képviselve egy médiatanácskozást baráti társaságnak képzelve azzal büszkélkedett, hogy választási kampányában blöffölt az MSZP, amikor 800 kilométernyi autópálya megépítéséről papolt, mert az első pillanattól kezdve mindenki tudta, hogy az nem lehetséges. Kerekedett is belőle hatalmas botrány. Nos, Braun jelenlegi teljesítményéről nincsenek értékelhető adatok. Szóban folyt minden, s a számvevőszéki ellenőrzés szerint sokszor úgy volt jelen értekezleteken és megbeszéléseken a szakember, hogy elvileg be sem lépett az épületbe. S tegyük hozzá még egyszer, havonta majdnem kétmillió forintért volt láthatatlan.

Itt, a cikk végén talán kézenfekvő az olvasóknak az a megállapítás, hogy az adófizetők pénzéből Braun Róbertnek fölöslegesen kiutalt fizetését még jó néhány szociális intézményben fel lehetne használni. És akkor a Le Monde riportere velünk együtt csodálkozhatna Simor András végtelen jóságán.”