„A háború utáni szovjet filmek hősi karakterével ellentétben a partizánt akkor, előtte és utána is egyszerűen terroristának tekintették. A civil lakosság közt megbúvó, teljességgel azonosíthatatlan fegyveresek láthatatlan fenyegetést jelentettek a reguláris katonaságra nézve, épp ezért a velük szembeni bánásmódról sem rendelkezett írott vagy íratlan hadi szabály. Vagyis egy igen: aki háborús körülmények között civil ruhában, fegyverrel támad a katonaságra, azt azon nyomban agyonlövi bármely kor bármely hadserege a mai napig.
Így folyt ez a Délvidéken is, ahol a honvéd és rendvédelmi egységek folyamatos harcot vívtak a szerb partizánok ellen. A partizánokat egyébként akkor tekintették a reguláris erőkkel jogi szempontból egyenrangúnak, ha fegyvereiket nyíltan viselték, egyenruhát vagy megkülönböztető jelzést használtak és felelős parancsnok vezetése alatt álltak. Nem véletlen, hogy az 1944. augusztus-októberi varsói felkelés harcosait a németek hadifogolyként kezelték, mivel azok a fentieknek megfeleltek. (...)
Tito, ha nem is adott közvetlen parancsot a kegyetlenkedésekre, biztosan tudott a Bácskában történtekről. Bosszút állt, és ezért soha, senki nem kérte számon sem őt, sem hóhérait. A becslések szerinti negyvenezer magyar kegyetlen legyilkolása felett szó nélkül átlépett a világ, sem a párizsi béketárgyalásokon, sem a magyarok újvidéki vérengzését tárgyaló perekben nem kerültek szóba a partizánok rémtettei. A kommunista időszakban tilos volt erről beszélni, de komolyabb változást a rendszerváltoztatás utáni időszak sem hozott.
A »hivatalos Belgrád« immár 67 éve hallgat, de ami sokkal kevésbé érthető, hogy gyakorlatilag ugyanezt teszi Budapest is. Magyarország hatvanhét éve nem lépett érdemben annak érdekében, hogy a tömegsírokban elhantolt áldozatok békében nyugodhassanak, ne adj’ Isten a szerb kormány őszintén szembenézzen a múlttal. Pedig a szerb elnök által is említett szerb-magyar megbékélést a múlttal való őszinte szembenézés segítené a leginkább. Akár példát is adhatna arra –itt Európa közepén -, hogy a jövő csak hiteles, bevallott múlttal építhető.”