Ramadán Brüsszelben

„Amióta Brüsszelben élek, úgy tapasztalom, hogy a pénzügyi válság mellett az iszlám és a modern európai civilizáció együttélése az itteni közbeszéd legfontosabb témája. A multikulturalizmus szélsőségesen liberális értelmezése vesztésre áll. A muszlim közösségek nem hajlandóak azt a fajta totális toleranciát mutatni a befogadó társadalom irányába, amit a másik oldalról a »multikulti« prófétái évtizedeken át hirdettek. Az »olvasztótégely« elképzelés sem jött be, a fiatalok jelentős része konzervatívabb a középkorú szülők nemzedékénél, vagy legalábbis tudatosabban vállalja önmagát. Hasonlóan volt ez a legtöbb emigráns közösségben, sok évszázadon át az európai zsidók vagy a muszlim környezetben élő keresztények ugyanígy őrizték közösségük értékeit.

Igaztalanmindenolyan állítás,mely szerint az iszlám agresszívabbmás vallásoknál, s el akarja »pusztítani« a mi civilizációnkat. Ha így lett volna, nem maradt volna fent ezer esztendőn át a török birodalom szívében a konstantinápolyi patriarchátus, s a Szentföld számtalan keresztény temploma és zarándokhelye. Az iszlám és a mai Nyugat viszonyában sokkal inkább fáziseltolódásról van szó. Az egykor »kereszténynek« nevezett Európa az elmúlt száz-kétszáz évben olyan rohamosan szabadult meg régi vallási szokásaitól és erkölcseitől, amivel az iszlám nem tudott, és nem is akart lépést tartani. Amitma barbárnak tartunk az iszlámban, az ugyanolyan vagy éppen kegyetlenebb formában közel kétezer éven át jellemezte Euró pát. A modern civilizációra büszke európaiaknak és a hagyományaikhoz ragaszkodó muszlimoknak a maguk módján egyformán igazuk van. A megoldás ezért – legalábbis Európában – nyilván csak kompromisszumos lehet. A nyugati társadalmak joggal követelik meg a bevándorló közösségektől, hogy nyilvánosan ne szálljanak szembe a többségi normákkal. A burkaviselés tilalma e tekintetben jelképes erejű. Másrészt egyre többen ismerik el, hogy az egyéni szabadságjogok mellett az iszlám közösségek autonómiáját is tiszteletben kell tartani. (Hazánk ugyanezt követeli a határon túli magyar közösségek esetében.)”