Mátyás király, az igazság és Orbán Viktor

„A dilemma a jog, az igazság és a polgárok védelme között legalább annyira örök, mint maga a bűn. Ezért is szokták hangsúlyozni bírók, ügyészek és védőügyvédek, tehát az igazságszolgáltatási rendszer működtetői, hogy ők nem igazságot, hanem csak jogot szolgáltatnak, a törvények, eljárásrendek alapján bizonyítják, ami bizonyítható. Jogos persze az elvárás, hogy az igazságszolgáltatás szolgáltasson igazságot az ártatlanoknak, büntesse meg a bűnösöket, a rendszernek pedig valóban úgy kell működnie, hogy általában és hosszú távon megfeleljen ezeknek a normáknak, de nagyobb érdek fűződik olyan szintén ősi elvek betartásához, mint a törvények kiszámíthatósága, a jog előtti egyenlőség vagy az ártatlanság vélelme, mint hogy ezeket valamilyen vélt vagy valós igazság oltárán feláldozzák. Ez van, legalábbis, amióta a feudalizmus helyett bevezették a jogállamot. Meghalt Mátyás király, oda az igazság.(...)

A pofátlan végkielégítések, a nokiásdobozok, a BKV- vagy kicsit távolabbra tekintve az elsíbolt autópályapénzek, a korrupt közbeszerzések, a fekete pártkasszák vagy éppen a Gripen-milliárdok évtizedei után érthető a felháborodás - és a politikusi elszánás. Nekem is volna egy listám azokról, akiket börtönben szeretnék látni, és minden valószínűség szerint még Szijjártó Péter listáival is lenne itt közös halmaz. Nem szeretném viszont sarkalatos törvényekben látni sem a saját igazságom alapján készült listámat, sem Szijjártó Péterét. Leginkább azért, mert onnantól fogva sosem lehetek biztos abban, hogy mikor kerülök fel magam is olyan listákra, amelyek alapján mások fabrikálnak éppen sarkalatos törvényeket. Mondom ezt annak az árán is, hogy maradék életemben kénytelen leszek szembenézni azokkal, akiknek szerintem a börtönben a helyük, mégis mosolyogva sétálnak a Lánchídon.”