A parancsőr

„Eltelt idestova öt esztendő, s még mindig nem tudjuk biztosan, ki adta ki, s ki mulasztotta el a parancsokat 2006 őszén, ki az, aki tetten érhető az (elhárított) felelősségi hierarchiában, ki az, aki végső soron előidézte, de meg is akadályozhatta volna több száz rendőr és civil megvakítását, megcsonkítását, gyalázatos bántalmazását. Törhetjük a fejünket: egyszerűen nem tudjuk. Budapest akkori főkapitánya, Gergényi Péter úgy hiszi, helyénvaló parancsokat adott ki, a több száz sebesüléssel járó rendőrségi tétlenséghez, illetve fellépéshez pedig semmi köze. Igaza van. Csak azért, mert ő volt a főkapitány, milyen alapon kérik számon tőle, hogy mit művelt, s mit nem a parancsnoksága alá rendelt állomány?

Természetes, hogy panasszal élt azon rettenetes gyanúsítás ellen, miszerint tudhatott arról, hogy az ünneplő tömeg ellen kivezényelt rendőrök nem egyike, másika, hanem úgy, ahogy voltak, testületileg nem viseltek azonosító számot. Ő már 2006 őszén is kimerítő magyarázatot adott: »biztosan leestek« – mondta, érzékeltetvén, a rendőr identitását nem az azonosító adja meg; ami fordítva is igaz, nincs olyan szám, amitől egy rendőr megtalálná az önazonosságát. Gergényi főkapitány megalapozatlannak és törvénysértőnek véli, hogy őt tartják felelősnek a »biztosan leesett« azonosítókért, mintha neki kellett volna visszavarrnia a harmincezer egyenruhára. A hírek szerint Gergényi panaszát elutasította a Katonai Főügyészség, de ez nem jelenti azt, hogy bármikor felelősségre vonnák egykor kiadott, vagy ki nem adott parancsai miatt. Az igazságtételre nem lehet parancsot adni.”