E. T. Phone Home

„Aki látta Spielberg E. T. című opusát, az nem felejti el azt a jelenetet, amikor az elárvult földönkívüli az övéit hívja egy maga barkácsolta készüléken, hogy menekítsék ki végre abból a világból, ahol már csak a gyermekekben van meg a szeretet és a bizalom. Én is egyre inkább úgy érzem magam, mint aki véletlenül az Európa-bolygóról egy idegen és barbár világba csöppent. Mesélték ugyan, hogy vannak planéták, ahol nem érték a másik ember, csak a munkája. Olyanok is vannak, ahol a félelem tartja össze a társadalmat, valahogy úgy, ahogy a bilincs a kezet és a lábat. Meg olyanok, ahol a szabadság csak a hatalmasoké, küzdenek is érte éjjel-nappal, mindenki ellen, aki úgy gondolja, rajtuk kívül másoknak is szabadnak kellene lenniük. Ezeken a bolygókon a hatalmasok nagyon szeretik magukat és nagyon büszkék mindarra, amit tesznek. Persze bölcsek is rettentően. Meséltek ilyenekről, de sose hittem el, pedig még írásokat is mutattak, amelyek állítólag azt bizonyítják, hogy tényleg léteztek valaha olyan ravasz és öntelt vezetők, akik a saját szabadságukért börtönbe zártak, sőt, ki is végeztettek másokat. Nem hittem el, hogy egyik napról a másikra én is egy ilyen világban találhatom magam, de most itt vagyok, és már megdöbbeni vagy csodálkozni sincs elég erőm. Inkább elmondom, amit nekem is úgy meséltek.

Úgy mesélik, volt valaha egy nagyon ambiciózus és tehetséges politikus, akinek lételeme volt a harc és a küzdelem. Aztán úgy hozta a sors és a nagyhatalmak játéka, hogy az ölébe hullott egy egész világ, amelynek ő természetesen csak a legjobbat akarta. Megindította hát a harcát az általa elképzelt jobb világért. Meg akart vívni »a múlt hibáival és azokkal, akik most is védelmezik azokat«, »áldozatkészen küzdött« tehát »az országépítés frontjainak nehéz állásain«. De a harc és a háború ellenségeket szül, ezért egyre több lett az ellensége. Aztán már azokat is gyanakodva nézte, akik valaha a barátai voltak, vagy azok lehettek volna. Mint például a szakszervezetek, amelyek »az elmaradt munkások, sőt néha az ellenség uszályába kerültek« – az ő véleménye szerint. Az »elmaradt munkások« ráadásul még lusták is, és mert dolgozni nem akarnak, inkább demonstrálnak meg sztrájkolnak. Ki látott már ilyet! – háborgott. Pedig a háborúban »nem szabad tűrnünk lazulást, hanyagságot«, sőt, »sokkal szigorúbban kell fellépni«.”