Habeas corpus és a Fidesz pálfordulása

„A jogászszakma, az ellenzék és a közvélemény élénken reagált arra a fideszes előterjesztésre, amely a kiemelt ügyekben 72-ről 100 órára növelné a bírói ítélet nélküli fogva tartás idejét. (...) A kormányzat ezzel a jogállam fundamentumát bontja meg. Nemhogy a XXI. századi polgári, de már a XIII. század eleji középkori európai jogfejlődéssel is szembemegy. Már az 1215-ben született angol Magna Charta Libertátum (Nagy Szabadságlevél) deklarálta: »szabad embert törvényes ítélet nélkül elfogni, bebörtönözni, javaitól megfosztani, törvényen kívül helyezni vagy száműzni tilos«.

»Amúlt századi neves történész, politikus Lord McClay szerint a Habeas Corpus törvénye a legszigorúbb zabla, amit törvényhozás valaha is a zsarnokságra kényszerített.« Az utóbbi idézet egy a magyar Országgyűlésben huszonegy évvel ezelőtt, 1990. június 18-án elmondott felszólalásból való. A felszólaló a liberális jogállam és az egyéni szabadságjogok átszellemült védelmezőjeként érvelt a Habeas Corpus jog mellett, s hogy a törvény 72 órára korlátozza a bírói ítélet nélküli fogva tartás idejét. »Nem értem, hogy egy Európa felé kacsingató Magyarország a XXI. század küszöbén miért ne tudná ezt egy ilyen alapvető szabadságjog tekintetében megtenni« – szólt szenvedélyesen.

Az illetőt Szájer Józsefnek hívták. A kormánytöbbség elfogadta a javaslatot. Huszonegy év után – átbukva a XXI. század küszöbén – úgy fest, viszszafelé forog a fideszes óramutató. Szájer pedig – társaival együtt – a zsarnokság szolgálatába szegődött.”