Az önzés hősei

2011. június 23. 15:07

Ayn Rand a világot egyszerű színekben látni kedvelők filozófusa/írónője.

2011. június 23. 15:07

»Who is Ayn Rand?« Rand a világot egyszerű színekben látni kedvelők filozófusa/írónője. Ám e két megjelölés is tartalmaz nem kevés túlzást: Rand írónőnek huszadrangú, filozófusnak gyenge (még akkor is, ha magát az egyik legnagyobbnak tartotta). Filozófiai rendszere, az ún. "objektivizmus" nem mond többet, mint hogy az egyetlen érvényes etika a racionális önérdekkövetés, és ezt nem korlátozhatja semmi, a másik önérdekén kívüli mérce. Szimpla materializmus, még akkor is, ha jobboldalinak mondja magát; eredményében pedig nem különbözik sokban a másik materializmustól, csak itt a politikai vezetés egy racionális technokrata elitre lenne bízva, ahogy Whittaker Chambers, a Witness című antikommunista alapmű szerzője fogalmazott Rand egyik főművével kapcsolatban. Rand hősei amolyan nitzscheánus héroszok, akiket elnyomnak a gonosz, irigy, tehetségtelen tömegek. És valójában csak ez a két tábor létezik: a tehetségtelen, rosszakaratú emberek sokasága és a tehetséges, jó, önérdekkövető, racionális keveseké. A Randista »valósítsd meg önmagad« kultusz a Coelho-féle romantikus változat racionalista mása.

Rand személyes arroganciája tükröződik minden könyvében, az »én-tudom-a-tutit«, liberálisoktól ismert megmondás. Ayn Rand magára persze nagy, korszakalkotó filozófusként tekintett, ám tudjuk, hogy a nagy filozófusok más nagy filozófusokat is megihletnek - így tele van a világ platonistákkal, arisztoteliánusokkal és tomistákkal. Szegény Randnek viszont csak a nettó sátánista Anton LaVey-t sikerült megihletnie. Mindazonáltal populáris és nagy sikere van. Persze Rand »anti-kollektivista«, ám ez alapján Sztálint is szerethetnénk, amiért Hitler ellensége volt (mondjuk 1941-től). Márpedig nem szeretjük. Nem tagadhatjuk persze, hogy van rajongótábora (ahogy Sartre-nak is volt, talán komolyabb is). Sőt, mint látom, még külön lexikonja is van! De ennyire nem kell Randbe belemerülni, és jó szándékkal senkit sem buzdítanék arra, hogy több ezer oldalnyi ejnrendet elolvasson - már csak azért sem, mert a végén úgy járhat, mint szegény Barbrady őrmester.

Egy Rand ideológiáját/vallását követő delikvenstől persze nehezen várhatjuk el, hogy megértse a nagy önfeláldozások történeteit: legyen az Szókratészé, aki nem menekült el az ítélet elől, és tartotta magát daimónjához (azaz: lelkiismeretéhez), Jézus Krisztusé, aki mindannyiunk bűneiért szenvedett, vagy az őt követő vértanúk sokaságáé.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 42 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Orion22
2015. december 30. 23:15
Nem most íródott a cikk, de azért írnék néhány sort az utolsó bekezdéssel kapcsolatban. A Szókratészról és Jézusról szóló történetek is részben arról szólnak, hogy nem voltak hajlandók megtagadni önmagukat, nem adták fel azokat az elveket amikben hittek. Nem álltak be a sorba, nem alkudtak meg, noha az adott helyzetben az lett volna a könnyebb út számukra. Ugyanígy cselekedett Rand regényének az Ősforrásnak a főszereplője is. Roark, mint építész nem volt hajlandó feladni az elveit, amik a munkáját vezérelték. Még akkor sem, ha ez az adott munkahelyének elvesztésével, egy megbízás visszamondásával, végeredményben egy sikeres karrierről való lemondással járt együtt. Nélkülözött, képességeihez mérten méltatlan munkákat vállalt el. Ennek ellenére nem panaszkodott, emelt fővel maradt hű az elképzeléseihez, ahogy a vonatkozó történetekben Szókratész és Jézus is tették.
már foglalt
2011. június 24. 12:33
lófszt. a hangyák is társadalomban élnek, a csimpánzok is. Legfeljebb nincs olyan fokú szervezettség és vezérlés mögötte, mint az embereknél(ld. gondolkodás)
blogen
2011. június 24. 03:57
Ha súlyozni akarnánk Rand életművét, az akár három Nietzsche-cetlit is kitesz. De miért akarnánk, Európaiak vagyunk, itt van nekünk N. többi cetlije is!
jzan
2011. június 23. 19:31
Bírom Megadjának ezeket a politikával, filozófiával, történelemmel és életvezetési tanácsokkal összeturmixolt "vádiratait". :) Az is szimpatikus, hogy külföldi írásokat emel át az eredeti feltüntetése nélkül. Most akkor ezentúl megideologizálva tudjuk, hogy az endyrand rossz, ideológiamentesen. Mert az tényleg annyira valós "veszély" jelenleg Magyarországon, hogy pár talliánon meg seresen meg jvizkeletin kívül bárkit is megfog és magával ragad a szélsőlibertarianizmus. :) Ja. Vagy inkább csak arról van szó, hogy ez megint jó ürügy egy kis árnyékbokszolásra. Amúgy nyilván tökmindegy mennyi aktualitása van a dolognak, hiszen ez egy filozófiai, eszmetörténeti kérdés. Emiatt viszont kiválóan rímel a szerző korábbi gondolataira, miszerint "a valóságból kell kiindulni", az "itt és most a fontos".
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!