Quo vadis, MSZP – III.

„Az MSZP, és általában a baloldal politikai mozgásterét ma Magyarországon három tényező határolja be. Saját erkölcsi és politikai hitelességének a kérdése, a kormánypárt neokonzervatív gazdaságpolitikán, az ezt leplezni kívánó keresztény-nemzeti ideológián és a társadalom sokféleségét figyelembe nem vevő, ezt kirekesztő, autoriter magatartáson alapuló politikája, valamint a késő modern társadalmakban zajló, jellemző szociokulturális változások. Ennek megfelelően a baloldalnak ezen a háromszögön belül kell és lehet megfogalmaznia a programját, jövőképét, azt hogy milyen alternatívákat tud és akar felkínálni a társadalom számára. Ha az ember közelebbről megnézi az elmúlt hetek, hónapok politikai történéseit, akkor úgy tűnik, hogy az MSZP – egyébként érthető módon – elsősorban a kormányzati intézkedésekre reagál, s ezekhez viszonyulva igyekszik megfogalmazni saját álláspontját. Eközben azonban kevesebb figyelmet fordít azokra a szimbolikus jelentőségű folyamatokra, azokra a társadalmi szerkezetben történő változásokra, arra a tágabb értelemben vett szociokulturális kontextusra, amelyek − közvetve vagy közvetlenül − ugyancsak befolyásolják az emberek politikai véleményét és magatartását.

Az alapvető dilemma, amivel az MSZP-nek szembe kell néznie, az, hogy a társadalomban jelenlévő, egymástól számos ponton különböző, eltérő felfogásokat, értelmezéseket, orientációkat magában foglaló, de világszemléletét, társadalomfelfogását tekintve baloldali irányzatokat integráló néppárt (gyűjtőpárt), vagy egy szűkebb társadalmi réteget képviselni kívánó rétegpárt akar-e lenni. Erre a kérdésfelvetésre nyilván sokan felhördülnek, mondván, az MSZP természetesen egy nagy, sokakat vonzó és integrálni képes néppárt. Ez azonban így, ebben a formában nem igaz. A TÁRKI legutóbbi, 2011. áprilisi felmérése szerint az MSZP támogatottsága az összes megkérdezett körében 12 százalékon, a biztos pártválasztók körében 22 százalékon áll. Ez az adat azt mutatja, hogy az MSZP nem hogy a bizonytalanokat, de – legalábbis egyelőre – még a feltételezetten baloldali érzelmű, gondolkodású, elkötelezettségű választópolgárokat sem tudja maga mögé felsorakoztatni. A szocialista, szociáldemokrata pártoknak manapság persze Európában máshol sem könnyű a dolga (vagyis az MSZP helyzete azért nem egyedi). A nagy hagyományokkal bíró Német Szociáldemokrata Pártot egyre inkább szorongatják, sőt egyes felmérések szerint maguk mögött is hagyják a Zöldek. Az európai szociáldemokrácia másik fellegvárában, Svédországban pedig a baloldali párt a múlt év szeptemberében tartott általános választásokon 1914 óta a legrosszabb választási eredményt produkálta, támogatottsága drámai módon csökkent. Ez a már korábbi írásomban is említett trend azonban nem menti fel semmi alól sem az MSZP-t, hanem sokkal inkább tovább nem odázható, lényegi döntések meghozatalára kell(ene) hogy szorítsa a pártot. Abban a tekintetben természetesen teljes a párton belüli egyetértés, hogy az MSZP-nek újra nagy pártnak kell lennie – aminek azonban nem feltétlenül a párttagok számában, hanem sokkal inkább a párt már sokszor emlegetett társadalmi támogatottságában kell megnyilvánulnia. A kérdés – amivel számos más európai szociáldemokrata és szocialista párt is szembesül − »mindössze« az, miképpen lehet ezt a státuszt ismét elérni, hogyan lehet megakadályozni, hogy az MSZP – akár akarata ellenére is − rétegpárttá váljon. Ebben a vonatkozásban aztán már elég jelentősek a véleménykülönbségek. Nemcsak Magyarországon, hanem Európa más országaiban is.”