Nem vagyok olyan típusú ember, aki a saját politikai jövője miatt másokra sózza a nehezebb és kellemetlen ügyeket. Interjú.
„- Nem vagyok egy konfliktuskerülő típus, időnként balhéba, vitákba keveredem, aminek nyilván vannak következményei. Vannak, akik kerülik a konfliktusokat, és vannak, akiket megtalál a baj. Azt hiszem, én az utóbbiak közé tartozom. Ráadásul új ember is voltam a frakcióvezetésben és az ilyen jellegű politikai tevékenységben, hiszen országos szintű politikai munkát nem vállaltam korábban. (...)
- Frakcióvezetőként tagja a Fidesz elnökségének is. Forrásaink szerint az ellenvéleményeit, kritikáit inkább itt szokta megfogalmazni.
- Nagyon fontos, hogy egy ember véleménye, fönntartásai nem a széles nyilvánosságra tartoznak az ügyeknek ebben a stádiumában. Nem tekintem a frakciót széles nyilvánosságnak. Minden frakcióülésen őszintén és bizalmasan beszélek a képviselőtársaim előtt, és ezt a légkört szeretném fenntartani. Ugyanez vonatkozik az elnökségre is: azért ül ott az ember, hogy szempontokra, kockázatokra figyelmeztessen mindenkit. Az elmúlt egy esztendőben a miniszterelnök is elvárta azt, hogy a frakció képviseletében a véleményünket összegezzem. Ez csapatmunka.
- A viták keményebbek az elnökségben, mint a frakcióban?
- Nem. Én voltam az új ember, mert a régiek nagyon összecsiszolódott csapatot alkotnak, így nagyon tanulságos dolog volt látni, hogyan működik a Fidesz legfontosabb döntéshozó szerve. Jó példa az alkotmányozás. Nem éles viták vannak, hanem nagyon érdekes, intellektuális párbajok folynak. Ehhez az embernek fel kell vérteznie magát, fel kell készülnie. Nem véletlen, hogy azok az emberek, akik a Fidesz elnökségének választott tagjai, többségében már huszonvalahány éve a politikában és a Fidesz vezetésében vannak. Nyilván valamit tudni kell ahhoz, hogy az ember ott legyen, és főként maradni tudjon.”