„A divatos érvtől, hogy erről csak nők nyilatkozzanak, ahogy például a szülésről és a szoptatásról is mélyen hallgasson a férfi, falra mászok. A férfi is ember, és ha apró életek tömeges kioltásáról van szó, nehogy már hallgatásra kárhoztassanak a maszkulin genitáliák, könyörgök!
Na, ezt üzenem a harcos feministáknak, szeretettel.
Meg azt, hogy utálom az »abortuszon átesett nők« kifejezést, mert többnyire hazug. A nők általában nem »átesnek« az abortuszon, hanem döntést hoznak róla. Nem beszélünk romagyilkosságokon átesett szkinhedekről, ugyebár? Nyilván sok esetben nyomás nehezedik várandós anyákra, a környezetük kényszeríti őket; sok esetben viszont nem. Csak éppen »kettőt terveztünk, de ez már a harmadik lenne«, csak éppen »nem fogok szülni egy bolond éjszaka miatt«, csak éppen »jajistenem, nincs miből fölnevelnem«.
A képlet egyszerű: vagy ember a magzat, vagy nem. Ha ember – márpedig az – akkor az elpusztítása gyilkosság, függetlenül az enyhítő vagy súlyosbító körülményektől. És akkor a női önrendelkezéssel is le lehetne állni ezzel kapcsolatban, mert nem önmagáról és saját testéről rendelkezik a nő, hanem a szíve alatt élő kis emberkéről.”