Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Nem tudom biztosan, hogy a Fidesz és a Jobbik valóban ellenfelek, vagy csak látszólag azok.
„A magyar szélsőjobb legalább olyan céltudatosan, szervezetten és végiggondoltan tervez, cselekszik és beszél, mint (látszólagos) ellenfele, a Fidesz. Nem elég tehát külön-külön felháborodni egy-egy mondatukon, akciójukon, nem elég visszautasítani, elhatárolódni, ébresztgetni a közvéleményt: követelni kell, hogy az állam összes eszközével állítsa meg a rasszistákat. Még egyszer mondom: a rasszista ideológiák vallóit és terjesztőit. Ha még nem késő. Azonnal és határozottan fel kell hagyni a nácik szabadságjogainak védelmével (gyülekezés, szólás, egyesülés), végre büntetőjogszabályokat kell hozni, nem az egyenruhások, hanem a rasszisták ellen, de legalábbis komolyan kell venni a mai büntetőtörvénykönyv adta lehetőségeket (mondom én ezt annak a kétharmados Fidesz-többségnek, amelynek a véleménye meglepően gyakran cseng egybe a parlamenti üléseken a jobbikosokéval, annak a Kövér házelnöknek, aki előbb kapcsoltatja ki Mesterházy mikrofonját, mint bármelyik gárdamellényes, cigányozó jobbikosét, és annak a Pintérnek, akinek a rendőrsége a garázdaság tényállását választja a Btk-ból a szervezett rasszisták törvényes megfékezésére).
És végül: a látszólagost azért tettem zárójelbe, mert nem tudom biztosan, hogy a Fidesz és a Jobbik valóban ellenfelek, vagy csak látszólag azok. Ismerjük a közös múltat, tudjuk, hogy a választások előtt csak az utolsó hónapokban szűnt meg az összhang és kezdődött az ellenségeskedés a két párt közt, tudjuk, hogy Orbán meg az ő agyjárására működő Fidesz nem elvi és problémamegoldó alapon gondolkozik az ország ügyeiről, hanem a szavazatszerzés, illetve a hatalommegtartás szempontjából, tudjuk, hogy soha, de soha nem volt őszinte szavuk a honfitársaikhoz, de még csak a híveikhez sem, mert már régóta csak manipulálni tudnak, és ha a Jobbik a nekik megfelelő irányba manipulál, azt néma elégedettséggel veszik tudomásul, szóval sok mindent tudunk. Egy dolgot még nem: hogy a polgárháborús fenyegetettség hatására mögöttük felsorakozó nemzet szerepel-e a hatalom megtartására titokban kidolgozott és igen változatos forgatókönyveikben. Mert ha igen, akkor szarozza csak Kövér a rendőröket, minősítse őket kollektíve szavahihetetlennek Balsai, Pintér hagyja nyugodtan tovább aludni a büntetőtörvénykönyvet, Lázár szívfájdalom nélkül nézze le a napról napra élő magyart, Orbán meg a szokásos hazafias lánglelkűségével prédikáljon csak a nemzet felemelkedéséről és a megszorítások nemlétéről az egyre nyomorultabb népnek – jó irányba mennek.”