Amerikából jöttem

„Sok találgatás van az ön ízlésével kapcsolatban...

Ami nyilván csak rossz lehet... Különben az az érdekes, hogy a kasszasikerek mellett, mint az Elemi ösztön, a Terminátor filmek vagy a Die Hard sorozat, vannak fesztiváldíjas filmek is a hátam mögött: az Angyalszív, a Jákob lajtorjája, a berlini Arany Medve díjas Music Box vagy az Evita. (...)

Lesz Liszt-mozi? Készít Káel Csaba Munkácsy Mihályról, Pálfi György Toldi Miklósról, Bereményi Géza Hunyadi Jánosról filmet? Utóbbi témát a hollywoodi Universal már meg is vette.

Bár hallottam ezekről a tervekről, nem tudom, milyen filmek lesznek, mert még nem olvastuk a forgatókönyveket, így a választékot sem ismerem. (...)

A magyar film meg tud élni valaha is kizárólag piaci alapon?

Ez nagy álom, amiért dolgozunk, de nem hiszem, hogy egyhamar elérjük. Állami támogatásra még sokáig szükség lesz, tíz éven belül biztosan nem lehet változtatni a rendszeren. Ehhez új generációra van szükség, ami máshogy közelít a filmkészítéshez. A jövő egyik iránya a websorozatokban van. Azok a fiatal magyar srácok például, akik a Mabhez hasonlókat csinálnak, nem állnak sorba pénzért nálunk, hanem eladják szponzoroknak, és megélnek belőle. De ez még csak a jövő, kizárólag piaci alapon nem működik a magyar filmgyártás.

Addig is, mit lehet tenni, hogy a nemzetközi fesztiválokon értékelt rendezőink, mint Fliegauf Benedek vagy Hajdu Szabolcs filmjei a magyar nézők szélesebb körében legyenek ismertek?

Ez a kérdés megválaszolhatatlan anélkül, hogy leüljek velük, és a következő projektjükről beszéljünk. Ha megmondják, mi a céljuk a filmtervükkel, tudunk segíteni. Az említettek valóban tehetséges rendezők, és lehet, hogy ők a legfrusztráltabbak amiatt, hogy itthon nem nézik meg többen a filmjeiket; erről is kell majd beszélnünk velük.”