A barkácsoló „generációról”

„Egy ifjúsági korszakváltás közepette komoly tudományos mulasztás, ha nem aktualizáljuk az ifjúsággal kapcsolatos tudásunkat. Bár akad már jó példa, úgymint Somlai Péteszerkesztette Új ifjúság c. könyv 2007-ből, amely a posztadoleszcensekkel, azaz »majdnem felnőttekkel« foglalkozik. Ők alkotják a 20-asoknak és 30-asoknak azt a csoportját, akik még otthon laknak, későn diplomáznak és vállalnak gyereket, projektmunkákat végeznek, bent is vannak a munkaerőpiacon és kint is, szabadidejükben viszont különösen fogyasztásorientáltak. Kockáztatnak, (ki)használják az újkapitalizmus fogyasztási lehetőségeit, ugyanakkor, ha financiális vagy egzisztenciális gond áll fenn, visszahúzódnak anyu szoknyája alá vagy okostelefonnal haza szólnak, hogy némi szülői pénzutalás segítene a pénteki chill-out partyhoz. Magyarországon a posztadoleszcencia (is) a beérkezett középosztály kiváltsága, ugyanis ez az életmód – különösen a fővárosban – fogyasztás- és élményorientált, tovább posztmodern életstratégiák kialakítását igényli. Ennek jegyében a cél nem az önazonosság kialakítása, hanem mindenféle rögzítettség elkerülése. A nagyvárosi fiatalság egy része pedig rendelkezik az élménytársadalomban való alkalmazkodás financiális feltételével, így nekik egy jól kialakított és tartós életstratégia terhessé válik. Őket tehát a barkácsoló lét – erről részletesen egy 2008-as Replika számban – jellemzi, azaz a széttöredezett életvilágok sokaságából alakítják ki saját, folyamatosan változó életstílusukat. Életük epizódokból áll össze – elszakítva múlttól és jövőtől – a folyamatos jelenben élnek, identitásuk töredezett, azaz egyszerre több – akár egymásnak ellentmondó – identitás hordozói. Ezt az ellentmondást azonban nem élik meg életük kudarcának.
 
Legalábbis ezt gondolhattuk eddig elnézve a posztfordizmus gyermekeit, a kreatív iparág alkalmazottjait vagy a »romkocsmák népét«. Szalai Erzsébet legújabb, téma szempontjából különösen fontos könyvében – Koordináták nélkül – viszont árnyaltabb képpel él a fenti, általa »hálózati fiatalságnak« hívott csoport kapcsán. „Az újkapitalizmus, a hálózati társadalom gyermekei ők, akik abban a létállapotban vannak, és életük további részében is arra kell felkészülniük, hogy ugrásra készen várják, hogy a hálózat mely pontján, kereszteződésében lesz rájuk, és ki tudja meddig szükség, mint becsavarható, csereszabatos villanykörtékre” – nyilatkozta Szalai egy interjúban. Szalait követve ez a »barkácsoló lét« tehát mégsem egy ideális állapot.”