„Igen, a politikusok megosztó személyiségek. Mert ilyen a politika természete. A politika arról szól, hogy egy-egy ország problémáira különféle válaszok léteznek, és demokráciában különféle politikai erők kínálják fel a választóknak e különböző válaszokat. Aki híve az egyiknek, ellenzi a másikat. Aki mögött lelkesen felsorakozik a választók egyik része, azt sokszor a választók másik részének heves ellenszenve övezi.
A demokratikus politika olyan, világszerte elismert alakjai, mint a varsói gettó emlékművénél térdre boruló német kancellár, Willy Brandt, a lengyel Szolidaritás legendás vezetője, Lech Walesa, a szovjet rendszer felszámolásában kiemelkedő szerepet játszó Mihail Gorbacsov vagy a milliókat mozgósító amerikai elnök, Barack Obama szintén megosztó politikus volt, illetve ma is az.
Pályájuk egy pontján milliókat állítottak maguk mellé, választást nyertek, aztán sokan elfordultak tőlük, és többen utasították el őket, mint amennyi támogatójuk maradt. Így volt ez Antall Józseffel, Horn Gyulával, Orbán Viktorral, Gyurcsány Ferenccel is.
Aki hatalom birtokában döntéseket hoz, annak támogatottsága a korábbi töredékére csökkenhet, hiszen e döntések sokszor sértik széles rétegek érdekeit, szembekerülnek sokak értékrendjével. Enélkül nincs demokratikus politika. Azzal a szöveggel, hogy aki politikai szerepet játszott és megosztja a közvéleményt, kíméljen meg bennünket a társaságától, meggyőződéses demokratákat zárhatnak ki az együttműködésből, akiknek az a fő hátrányuk a »civilekkel« vagy az LMP-vel szemben, hogy már voltak hatalmon. A Milla kényes ízlésének nem felelne meg se Brandt, se Gorbacsov, se Walesa, se Obama.”