„Bár a nyugat-európai országok is bele-beleesnek a hitelcsapdába, a Lajtán túli EU-államok azért nagyon-nagyon gazdagok hozzánk képest, kölcsöneiket különösebb fájdalom nélkül visszapengetik, ráadásul besorolásuk-megítélésük a világ befektetői körében alapvetően pozitív, szemben velünk.
Tudniillik mi még a saját blokkunkban – a kelet-közép-európai régióban – is a legeladósodottabbak vagyunk: nem pusztán az állam, hanem a cégek és a háztartások is fulladoznak a hitelben. A tetemes államadósság a legnagyobb akadálya az euró átvételének, és drágítja a költségvetés finanszírozását is. Ennek oka: eladósodott államként magasabb felár mellett kapunk kölcsönöket a nemzetközi hitelezőktől. A jelentős adósságállomány és a lakossági devizahitelek túlzott mértéke miatt Magyarország nagyon sérülékeny országnak számít a befektetők körében, ráadásul a hitelminősítők is csak egy fokozattal jegyzik hazánkat a bóvlikategória fölötti tartományban.
Első és második pillantásra is üdvözlendő tehát, hogy a kormány középtávú program keretében csökkenti az állami kiadásokat, illetve növeli a költségvetési bevételeket. Még akkor is, ha mérsékelni kell a szociális ellátásokat, számos területen pedig meg kell kurtítani a kiadásokat, állami cégek esetében pedig a működési költségeket. Miután ezen a téren százmilliárdos elvonásokkal kell számolni, aligha lesz minden döntés népszerű. Ám ezt vállalni kell.”