„Mint az köztudott, a felbecsülhetetlen fontossággal felálított testületet, a Nemzeti Légvárépítő Bizottság létrehozását fontos álamérdek diktálta. Nem véletlen, hogy felálításának pecsétjén még a szeretve tisztelt és nagyrabecsülésünk jelét viselő álamfő aláírása is díszeleg. Rajta. Álami tisztviselő számára nagyobb megtiszteltetés nem érheti, minthogy eme Bizottság melletti tanácsadó testület póttagjául megválasztotta.
Mindenki vegye tekintetbe, hogy ő ebben az álandó bizottságban az álam képviseletének magasztos és felelősségteljes feladatának elvégzését gyakorolja, ami semmiféle egyénieskedő hozzáálást nem tűr el. A mi feladatunk az, hogy a forradalmi változások által kivívott álapotok megszilárdítása, ezért fel sem merülhet az álítólagos szakmai szempontok előtérbe kerülésének akadálya. Emlékeztetnék rája (rálya?), hogy egykori szellemi szövetségesünk is élt annak megmondásával, hogy a szakértelem bolsevista trükk.
Azért fogalmazom meg mindennek előrebocsátását, nehogy a mi álami fontosságú testületünkbe beszivárogjon a problémának az a vetülete, ami a földrajzinév-bizottság botrányának kipattanásához fűződött. Mert felelős, illetve éppenhogy felelőtlen álami tisztviselők nem átalották azt a hibát véteni, hogy önálóskodási tevékenységbe kezdjenek az álítólagos szakmaiság oltárát előtérbe tolva. Hogy halovány árnyalatnyi módosítást eszközöltek az álam képviseletében eljáró álami tisztviselők álamérdeket kifejező álami javaslatának előterjesztésén. Mert hogy álítólag nem tudták, mi az álami elvárás. És ez mindjárt ok-e volna az egyénieskedő áláspontok elburjánzására? Hát akkor tessék kitudni vagy rákérdezni vagy megsejteni, hogy mi az álami akarat kívánságának lényege. Nem, ehelyett egyénieskedik meg hősködésbe fajul.”