„A szocialista képviselőknek természetesen nincs önálló alkotmánytervük, őszintét meg végképp nem írnának, a ’89-es konszenzusra tákolt sem az volt. Szerintük alkotmányozni sem kell, nincs kényszer. Ennek ellentmond ugyan, hogy Gyurcsányék alatt készült egy szöveg, ez azonban a jelek szerint Draskovics igazságügyi minisztersége idején »elveszett«. De hát a jó Fletó pont annyira szocialista, mint amennyire az MSZP szociáldemokrata, pláne baloldali. Igaz, nem ez az első, és nem is utolsó hazugság. Főleg nem az alkotmányról.
Idehaza a szocialisták már mindent ráhánytak az új alaptörvény tervezetére, amit csak lehetett. Most éppen részországgyűlésnek titulált roadshow-jukon, amelyen a »nép hiteles hangját hallották« meg. Mert hát ugye hitelesebb pár tucat szoci funkcionárius és Fidesz-gyűlöletben összeolvadó megfáradt aktivista hangja, mint majd egymillió emberé, akik írásban is véleményt mondtak az új alkotmányról. Meg aztán pártgyűlésen kényelmesebb is beszélni, mint a parlamentben. Pedig úgy tudni, országgyűlési képviselőként az a munkahelyük, a törvényt ott kellene megpróbálniuk jobbá tenni, szavazóik nem munkakerülésre küldték őket.
Tetszik tudni: az önök által oly sokat emlegetett nép, az egyszerű emberek, például a lakatos vagy szobafestő nem engedheti meg magának, hogy csak azt a zárat szerelje meg, vagy azt a házat fesse ki, amelyikhez éppen úri kedve van. Önök, amikor nem vesznek részt az alkotmányozásban, egyszerűen nem végzik el azt a munkát, amiért felveszik a fizetésüket.
Mellesleg nem csak Pesten, Brüsszelben sem.”