„Tarr filmjei ott vannak, azokat lehet nézni, a többi talán nem is számítana, ha közben a teljes hivatalos magyar kulturális elit nem azon dolgozott volna, hogy Tarr gondolja másképp azt, amit gondolt. Nyilván szelíd meggyőzéssel. Szőcs Géza költő például, aki államtitkári minőségében hívta föl a rendezőt, utólag arról beszélt, hogy Berlinben most ilyen hisztérikus a hangulat, amivel nem tudni, mire is akart utalni, mi is lenne most Berlinben annyira hisztérikus, hacsak az nem, hogy németországi filozófusok állnak ki a magyarországiak mellett Pálinkás József MTA-elnök helyett, vagy hogy Angela Merkeléknek nem tetszett a magyar médiatörvény.
Szőcs azt is közölte, hogy Tarr biztosította őt: az újságban megjelentek szöges ellentétben állnak mindazzal, amit nyilatkozott. Ebből következően Tarr Béla nyilván azt nyilatkozta, hogy Magyarország az elmúlt húsz évben rabigában sínylődött, de most ráköszöntött a szabadság, és a kormány nem gyűlöli a liberális értelmiséget, hanem egyenesen a tenyerén hordozza Heller Ágnesestül, Radnóti Sándorostul, Fischer Ádámostul, -stul, -stül, mindenestül. (Nem mellesleg: ezzel, hogy magát védje, Tarr megpróbál hazugságba keverni, tönkretenni egy újságírót.)”