Föld, kultúra, alkotmány

„A változás, amely a 2010-es kétharmados országgyűlési többséget eredményező választási eredménnyel bekövetkezett, egyelőre csak politikai. Aligha lehet más. A társadalom liberál-bolsevizmusban, illetve a globális kiválasztó hatalom nyomásával kialakított szerkezetét, és a szerkezetből következő gondolkodását, akaratát vagy akaratnélküliségét alig horzsolta. Lényegi szerkezetváltoztatásra most nyílik először lehetőség az új alkotmány megalkotásával.

A hegemónia elvesztésének szele ugyan már a médiatörvénnyel megcsapta az öt százaléknyi kisebbséget, de a vihar, az akár elsöprő erejű orkán nyilvánvalóan az új alkotmány lehet. Ez, akárhogyan látjuk is most ezer más bajunk közepett, a legnagyobb sorskérdés. Ezért a hegemón helyzetét féltő, s azért minden nemtelen eszközt is felhasználni nem rest törpe kisebbség megkísérli az új alkotmányt pártalkotmánnyá, az alkotmányozás folyamatát alkotmányjogi szakkérdéssé és együttesen valamiféle olcsó politikai csatározássá silányítani. Fontos számára, hogy az új alkotmány mint nemzeti sorskérdés ne jusson el a társadalom egészéhez. A tömeg ne fogja fel a dolog jelentőségét. Törekvése, hogy az új alkotmány ne legyen jó, ne legyen sorsfordító, ne legyen magyar és keresztény, s ne illeszkedjék a történelmi folytonosságba. Így akarja a saját nemzetidegen múltját becsempészni a jövőbe.

Ezt az alkotmányozást egy liberálisból polgárivá, majd nemzetivé és kereszténnyé lett erő képzelte el. A választási kampányban kimondani csak akkor merte, akkor is csak inkább sejtetve, amikor ez a kétharmados győzelem egyre valószínűbb lett.

A liberális oldal már előbb érezte a veszélyt, s azért hozta létre, szállta meg a korábban más arcú, eredetileg fél-radikális pártot és azért fabrikált belőle »proletár pártot« Morvai Krisztina, akkor még Baló Györgyné királynővel, hogy egy áljobboldali párttal jobbról akadályozza meg a jobboldal győzelmét, végül kétségbeesetten a kétharmados győzelmét. Nem sikerült. Az alkotmányozás és amit tulajdonképpen jelent: a liberál-bolsevizmus hegemóniájának elvesztése már sokkal előbb alapkérdés volt, mintsem azt mostanában hangoztatják. A tömegek voltaképpen még mindig nem látnak tisztán ezekben a kérdésekben.”