Panaszra nyílt a multik szája

„Tizenhárom hazánkba települt nagy külföldi cég – köztük több pénzintézet – nyújtott be panaszt a brüsszeli bizottságnál diszkriminatív adóztatás miatt, ami szerintük a válságadóra kötelezett kört sújtja. Csak a rend kedvéért ismétlem a legkonokabb elemzők által sem vitatott, legfeljebb agyonhallgatott tényeket.

Akik hazánkban az államtól termelő tulajdont vettek, azt rendkívül olcsó áron tehették, valós befektetésük már többszörösen megtérült. Ezt a hazai piaci nyilvánosságot is kerülő privatizáció tette lehetővé. A vevők a privatizációkor két-három éves, néha még ennél is rövidebb megtérülésre számítottak, és ez valóra is vált. A kisebb számú zöldmezős befektetőt letelepedésekor minden mértéket túllépve látta el az állam beruházási kedvezményekkel. Erre nagyjából annyit fordított eddig az ország, mint amennyi a »megváltó« külföldi tőkeinvesztíció volt. A befektetések tehát nemcsak a termelt profitból, de az állami kedvezményekből is eleve megtérültek. Az évi harminc-negyven százalékos, tőkearányos profit volt a zsinórmérték. A közszolgáltató cégek állami szabályozással szembeni bizalmatlanságát nyolcszázalékos profitgaranciával szerelték le 1995 végén. Ennél természetesen sokkal többet érnek el azóta is.

Ma sincs olyan biztos és magas profitot biztosító szektor, ahol ne a külföldiek lennének döntő többségben. Ráadásul a mono- és oligopolisztikus helyzetet állami szabályok betonozták be. Erről árulkodik, hogy ezek a vállalatóriások kerülték a tőzsdét, mint ördög a szenteltvizet. Ott ugyanis fel kell tárni a gazdálkodás valós paramétereit és viszonyait, trükközésre nincs mód, mindent meglát a részvényesek szigorú szeme. A magyarországi multiktól pedig mi sem áll távolabb, mint az, hogy a hivatalos könyvelésükben is kimutassák, mekkora profitra tesznek szert, és hogyan. Intő példa a hazai tőzsdén jegyzett nagy telekommunikációs cég pár évvel korábbi esete. Épp amerikai részvényesek kezdeményezésére tártak fel síbolást egyik balkáni vállalkozásukban. Röpült a vezérigazgató, s nagy átszervezés következett. A zajra ébredt csak fel a balkáni ország hazai pénzügyi felügyelete. Szóval a multik inkább a leányvállalkozásokat és a fiókcégeket kedvelik. A tulajdonosok külföldiek, a pénzosztásnál nem kellett tartaniuk a magyar állam beavatkozásától.”