„Éveken át az volt a vád a Fidesszel szemben, hogy nincs programja. Nem tudják, mit akarnak, fogalmuk sincs, milyen lesz a gazdaságpolitikájuk, mit kezdenek a szociális kérdésekkel, miként alakítják az adózási rendszert.
A parlament május 14-én, pénteken tartotta első, alakuló ülését. Hétfőn már újra összeültek. Még májusban elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt (jegyezzük meg jól azt a három embert, aki nemmel szavazott: Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba). Az új kormány ezzel a törvénnyel üzent a határon túliaknak, hogy közösséget vállal velük, a határon belülieknek, hogy kikkel kell közösséget vállalni. A külföldnek pedig azt, hogy számítson egy erős, öntudatos országra, amely önérdekeinek képviseletét fogja összehangolni az európai érdekekkel. Ebben a sorrendben. Júniusban a kormányfő bejelentette 29 pontos intézkedési csomagját. Októberben elfogadták a lakáshitelesek megsegítését célzó törvényeket. Novemberben a nyugdíjmentő törvénycsomagot, amely háttérbe szorította a magánnyugdíjpénztárakat.
Az intézkedések java része szemmel láthatóan azokat az erővonalakat követte, amelyek mentén a kormányfő a választási kampányát megszervezte. Magyarországra igen szigorú követelményeket róttak ki Brüszszelben azok, akik érdekes módon a Gyurcsány-érában jóval megértőbbek voltak. A pénzügyi szuverenitást célul kitűző Orbán-kormánynak már az idén 3,8 százalékos hiánycélt kell(ett) teljesítenie, jövőre pedig 3 százalékosat. 2006-ban, Gyurcsány lakosságnyúzó, korrupciókkal teli regnálása idején a költségvetési hiány mértéke 9,3 százalék volt. Neki annyi is lehetett. Az ’56-os ünneplőket véresre verető Gyurcsányról nem harsogta a Die Welt, hogy »tekintélyelvű rezsim«-et működtet, »vezéri államot«, s hogy a magyarok számára »oda lesz a szabadság«, amint azt Orbánról állította a minap. A liberális értelmiség sem futott külföldre, hogy fölháborodásának adjon hangot a K&H-botrány, a Sukoró-ügy vagy a Zuschlag-per miatt.”