A víz és a gyerek

„Nemzeti konzultációt hirdetett a közoktatási és a pedagóguséletpálya-modell tervezetéről Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár asszony. Van gond elég, van miről gondolkozni.(...)

Szólaljanak meg a szülők, a pedagógusok, a diákok, de ezt, ha lehet kérni, úgy tegyék, hogy a ricsajban ne vesszen el az emberi – egészen konkrétan: a magyar – szó. Neveletlen felnőttek vitájában is lehet nevelésről szónokolni, parádésan riposztozni, de nem érdemes. Üssük föl néha jeles neveléstudósok munkáit. Vannak. Például Németh László, aki a gyakorlatban – Hódmezővásárhelyen – is megmutatta, hogy mindaz megvalósítható, amit az oktatásról, a nevelésről elképzelt s leírt. (..) A valódi tudás komplex dolog, nem tantárgyak kalodáiban, ketreceiben kell bemutatni. Ehhez persze olyan nevelők kellenek, akik nemcsak bírják a tudást, de jó várurakként képesek abból népüknek is osztani.

Találhatunk korábbi sorvezetőt is. Az oktatás célja Rousseau szerint az életre való nevelés, amit egy nevelő úgy tud teljesíteni, hogy rámutat a helyes útra. A tájékozódni tudás: ez a helyes út. S ha már tudunk tájékozódni, eljuthatunk az oktatás, a nevelés oldóképletéig. Panaszkodik a mai pedagógus, hogy agresszív a gyerek, hogy csúnyán beszél, némelyik még a tanárának is nekiront. Újságesemény lesz viadalukból, nem tanulság. A lényeg: az igazi pedagógus nemcsak oktatni, nevelni tud, de szeretni is. Mert a szeretetben nevelődött gyerek elhiszi, hogy lehet járni a vízen.”