Nem rögtönzés

„Illik azt hinnünk, hogy a politológia művelőiben jobbára erős a mindenkori késztetés a kiegyensúlyozott véleményalkotásra, még inkább az úgynevezett értéksemleges, pusztán leíró jellegű diagnosztikára, és egyebek között ezért is tartózkodnak az egyes jelenségekből elhamarkodottan általánosító következtetésekre jutni. Azt azonban mégse gondolhatjuk, hogy egy adott időszak politikai eseménytörténetét ne törekednének folyamatában értékelni, és ne tartanák szakmai kötelezettségnek az akár látszólag különálló akciókat tágabb összefüggéseikben vizsgálni. Márpedig ha ez a feltételezésünk megalapozott, akkor igen nehezen képzelhetjük azt, hogy az Orbán-kormány eddigi lépéseit jó lelkiismerettel tekinthetik egyrészt az amúgy menet közben felmerülő, váratlan nehézségek rögtönzött orvoslásának, másrészt a demokratikus jogállam megszilárdítására tett erőfeszítésnek. Ennek a megengedő értelmezésnek minden eddigi tény és körülmény ellentmond - mégpedig nem is csupán a választások óta eltelt időre, hanem a Fidesz ellenzékben töltött nyolc évére vonatkozóan is. A magát jobboldaliként aposztrofáló, valójában mindvégig majdhogynem szélsőbalos populizmussal operáló Fidesz éveken át minden eszközt felhasznált, hogy az állam polgáraiban alapvető kételyeket ébresszen a nyugati típusú liberális demokrácia eszménye iránt.”