„A Fidesz már októberben is a tűzzel játszott: viselkedésével a párttal kapcsolatos legártalmasabb sztereotípiákat erősítette. Olyan folyamatokat indított el, amelyek lassú méregként hatnak: nem holnap, hanem fokozatosan, napról-napra.
Ennek ellenére a kormány most ugyanezt a produkciót ismétli meg, csak sokkal nagyobb közönség előtt. Ezúttal már nem csak elkötelezett alkotmányjogászokkal, kényes ízlésű konzervatív úriemberekkel kell számolnia, hanem közel három millió pénztártaggal, akik esetében vacsoraasztali témává válhat az, ami és ahogy történik. Ezek az emberek számolni, gondolkozni, beszélgetni fognak. Mérlegre teszik, mit és hogyan mond a kormány, mi lesz az ellenérdekelt felek véleménye, talán még az amúgy puha és erőtlen ellenzék álláspontja is nyitottabb fülekre talál. Sőt, az Alkotmánybíróság reakciója is (ha lesz ilyen) sokkal nagyobb figyelemre számíthat ebben a kérdésben, mint saját ügyében. Sokan bizonyára lelkesen támogatják majd a döntést, de feltehetően a jelenlegi Fidesz-szavazók egy jelentős része is felteszi a kérdést: tényleg így kell ezt megoldani?
Érteni vélem a kormány motivációit, gazdasági és politikai megfontolásait. Világos, hogy mekkora, korábban soha nem látott mozgásteret jelenthet a kabinet számára az a hatalmas összeg, amely ennek az akciónak a következtében bekerülhet a költségvetésbe. Mégis úgy érzem, hogy mérföldkőhöz értünk, olyan ügyhöz, amely sokat árthat a kormánynak, és bizonyos értelemben az országnak is. Nem feltétlenül most, nem feltétlenül azonnal.”