„A naiv embereknek most szerencséjük van, mert nekik mindjárt egy harmadik tanulság is jut, Nevezetesen hogy Orbán Viktornak semmiféle víziója sincs az ország jövőjével kapcsolatban azon kívül, hogy a most zsebre vágott 2700 milliárd forint lehetőleg csak 2014 végén fogyjon el, és ne az elején. Nem arról van szó, hogy van egy nagy terv, amiben a mikrodolgokat elcseszik a médiától az oktatásig, hanem a rövid távú haszonszerzésen kívül semmiféle ötletet nem lehet felfedezni. (...)
Az utóbbi száz évben nem volt senki Magyarországon, aki el tudta találni, hogy mi lesz itt harminc év múlva. Se a nép, se az okosok, se senki. Nem tudták, hogy milyen lesz a közjogi berendezkedés, mibe érdemes befektetni, hogy a legjobb gondoskodni a jövőről. Volt, akinek szerencséje volt, és szépen meggazdagodott, de évtizedes előrelátás és kiszámítható gyarapodás itt soha nem volt, és soha nem is lesz.
»Ó, micsoda pesszimizmus« – mondja az olvasó. Ugyan már, ilyesmiben pesszimizmust látni a legsúlyosabb probléma, az a fajta kesergés, amiről e cikk elején szó volt. Megáll az élet attól, hogy itt nem lehet tervezni a jövőt? Siránkozáson kívül másra nem vagyunk képesek, ha már velünk mindent meg lehet tenni? Sajnos sokan tényleg nem. (...)
A távoli jövőt görcsölve tervezgetni, hatalmasakat csalódni a sorsban, aztán lógó orral, keserűen ordibálni itt Kelet-Európában – ennél szomorúbb dolgot lehetetlen elképzelni. Inkább mindenki igyekezzen jól érezni magát a pénzével, akármennyi is van belőle. Azért van.”