„Amikor a szocialisták lényegében egyetlen feladatra, az államháztartási hiány brutális lefaragására alakítottak új kormányt Bajnai Gordon vezetésével, a befektetők és a hozzájuk tartozó elemzők tapsikoltak a gyönyörtől, hiszen végre az történt, ami a kívánságaiknak megfelelt. Az új kormány ugyanakkor – ha kényszerűségből is – nemcsak vállalta a hitelezők diktátumainak teljesítését, hanem Bajnaiék több száz milliárdos ketyegő bombáit is hatástalanította. Még sincs elismerés, csak dörgő kritika, jobb esetben fanyalgás, a »negatív kilátás fenntartása«. Ha a szocialisták annak idején nemcsak tervezgetik, hanem ténylegesen is háromszázalékos hiányra építik fel a költségvetést, pálmaágakkal fogadják Veres Jánost vagy Oszkó Pétert Frankfurtban, a londoni Cityben, Manhattanben a pénzpiac szereplői. A jelenlegi kormánynak mégsem jár ki ez. Ami egyrészt korántsem baj, mert ilyen ünneplésre senki sem vágyik, de a sötét jövőképre vonatkozó elméletek meglehetősen gyenge »lólábakon« állnak. (...)
Figyelemre méltó, hogy a nemzethalál víziója akkor támadt fel a kies honban, amikor a kormány úgy döntött: nagyobb teher vállalására kényszeríti a magas profitot zsebre vágó multicégeket. Akkor, amikor sikerült megtalálni a befektetői diktátumokra az egyedülálló hazai megoldásokat. A kritikusok azonban nem erre számítottak. Számukra többet ért volna, ha továbbra is a családok fizetik az ország tönkretételének árát, a súlyos százmilliárdokat.”