„A vörös iszap kezdeti áradásának idején, Magyarországon volt egy ún. kékcédulás választás, amikor Rákosi és elvbarátai próbáltak választási győzelmet elérni. Késői szellemi örököseik most »félcédulás« választásokkal már nemcsak próbálkoznak, hanem győznek is, hogy aztán jó fizetéssel a zsebükben erkölcsileg és gazdaságilag tönkretegyék az általuk »vezetett« közösségeket. Jogállamunk pedig jó képet vág az egészhez bűnüldöző szerveivel, bíróságaival együtt. Igen, a vörös iszap, most Kolontáron és Devecseren beáramlott az utcákba, házakba, elöntött termőföldeket, pusztított embereket és állatokat.
A vörös iparbárók szemrebbenés nélkül bizonygatják vétlenségüket, hisz ők csak privatizálták az időzített iszapbombákat. Ők semmi mást nem tettek, csak amit elődeiktől láttak, s nyugati elvbarátaiktól tanultak. Emlékezzünk csak az indiai Bophalra, olaszországi és afrikai vegyigyár-robbanások áldozataira. Csak évtizedes bírósági eljárásokkal lehetett kártérítésre kényszeríteni a gyárak urait, akikben a felelősségtudat szikrája is nehezen lelhető fel. Százak indultak el takarítani, önkétesen segíteni. Az iszap után sort kellene keríteni egy alaposabb takarításra is, hogy választásainkkal a maradandó értékek szerint, megtartó lelki-szellemi örökségünk gyarapítása mellett döntsünk, kitakarítva »vörös bárókat«, »félcédulás« szavazatvásárlókat egyaránt, hogy gyermekeink ne a vörös iszap porát kelljen belélegezniük.”