Ex lex Mal

„Az állami szervek felelősségre vonása kezd elsikkadni a nagy államosítási médiafelfordulásban. Miközben azt sem tudjuk, hogy a cég betartotta-e a jogszabályokat, vagy valóban túlterhelte-e a tározót, valóban tudott-e a menedzsment a gát kritikus állapotáról (a repedésről állítólag légi fénykép is készült), és ha igen, miért nem tudott arról a mi pénzünkből fenntartott felelős hatóság? Ezek szerint a most helyzetbe hozott és hozandó állam egyáltalán nem volt képes létező kontrollfunkciói ellátására.

A parlament mindenesetre döntött, és ez május óta a legkétségesebb döntése a törvényhozásnak. Kezdve azzal, hogy valamiért a honvédelmi törvényt módosíttatta a Fidesz, »a katasztrófák elleni hatékony fellépéshez« jogosítványokat szerezve, holott a tragédia ugye már megtörtént, az egész ügymenet nem honvédelmi kérdés, a helyrehozatalhoz pedig a cég irányítási modelljének kevés köze van. »Ma már más világ van, a magánérdek többé nem írhatja felül a közérdeket« – jelentette ki a miniszterelnök, mintha legalábbis egy újabb közhangulati elvárásnak igyekezne megfelelni. A kormányzat innen kezdve kvázi maga állapíthatja meg, hol ér véget a magán-, és hol kezdődik a közérdek, azt sugallva, mintha a kettő valamiféle szükségszerű, éles ellentmondásban lenne egymással.

A legfőbb gond az, hogy a rapid módon módosított törvénnyel mostantól a kormány lényegében az ország bármely cégénél átveheti az irányítást, és döntéseket hozhat a menedzsment helyett. Miközben még az sem biztos, hogy az egész ügy alkotmányos. Egyrészt ugyanis az alaptörvény lehetővé teszi rendkívüli állapotban, illetve katasztrófahelyzetben az ilyen jellegű lépéseket, másrészt azért, mint arra Halmai Gábor felhívta a figyelmet, ne feledkezzünk meg alkotmányunk 13. paragrafusáról, amelyben az állam »biztosítja a tulajdonhoz való jogot, továbbá kimondja, hogy a tulajdont kisajátítani csak kivételesen, közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és teljes, azonnali kártalanítás mellett lehet«. Már ha jogállamban élünk. Ha nem, akkor nem.”