Átveszik az uralmat a homokozóban

„Egy demokráciában, aminek nem sok hagyomány van itt mifelénk, kéne lennie valamiféle önkontrollnak. Ez azokból a pártokból, akiket eddig kipróbáltunk kormányon, tökéletesen hiányzik. A kétharmados többség, nem azt jelenti, hogy a Fidesz felhatalmazást kapott arra, hogy azt csináljon, ami akar, hanem azt, hogy megfelelő önmérséklettel elindítson egy folyamatot, amire a szocialista kormányok nem voltak képesek.

Ha nem fogadjuk el, hogy ezek a lépések feltétlenül jót tesznek a nemzetnek, akkor viszont államellenes bűncselekmény. Az iménti bekezdésre visszautalva: ha nem figyelünk oda (márpedig nem figyelünk oda), nem lesz más választásunk a következő húsz évben, minthogy a Fideszre szavazzunk. Vagy nem is lesz választás. Márpedig nem figyelünk oda. Az eddigi húsz év egyetlen eredménye, hogy a politikát a közemberek szintjén valami bináris dologgá süllyesztette. Jó/nemjó, tolvaj/fasiszta, satöbbi. Ezt leszámítva azt etetnek meg a választókkal a kedves politikusok, amit akarnak.

Olyannak tűnik a kormánypárt, mint egy játszó kisgyerek, aki próbálgatja a korlátait, iderak ezt-azt, amonnan elvesz egy kicsit, végül átveszi az uralmat a homokozóban: a szülők pedig csak állnak, nekik dolguk van, dolgozni kell, nem érnek rá ezzel foglalkozni. A gyerek azt csinál, amit akar.”