„Vállalva a tévedés kockázatát, azt kell írnom, hogy ezúttal az igazán jók elnyerték méltó jutalmukat, s ez az állítás bizonyosan igaz azokra a szocialistákra, akik pártjuk skarlátbetűjével a homlokukon is képesek voltak megtartani polgármesteri széküket. A szegedi Botka László, a makói Búzás Péter vagy az angyalföldi Tóth József megkérdőjelezhetetlenül tud valamit, amit választóik méltánylásra érdemesnek tartottak, s amivel hozzájárulhatnának a nemzeti együttműködés sikeréhez.
A választás persze csak kevéssé szólt a szocialistákról, akiknek jó időre a középpártiság (alsó harmada) és az árnyékszerep jutott, és így lehet igazán értelme a Fidesz fényes sikeréről megemlékeznünk. Orbán Viktor pártja mint egyetlen kormányképes erő a választóktól immár minden lehetőséget kiérdemelt ahhoz, hogy csak a célra tartva, kifogást nem ismerve meghozza az ország talpra állításához szükséges döntéseket.
Akkor is, ha fájdalmat okoznak, pillanatnyi érdekeket sértenek, s csak évek elmúltával éreztetik kedvező hatásukat. Merthogy az önkormányzati választás ahhoz a lovagi tornához volt hasonlatos, ahol a győztes nem a királylány kegyeit nyeri el - ahhoz előbb még meg kell küzdenie a hétfejű sárkánnyal. Az meg maga a szocialista-szabad demokrata kormányok öröksége, súlyosan habosítva a gazdasági világválság okozta bajokkal.”