„A szegények problémájával már Gyurcsány Ferenc is foglalkozott, mondta a mamájának, hogy mama, drága a gáz, ez egy ilyen világ, de eszébe sem jutott volna a fővárosba költöztetni szegény ismerőseit, míg egyesek megteszik ezt, nem csoda, hogy akármerre nézek, mindenhol szegényeket látok. Egyelőre.
A szegények ellen vívott háborúknak komoly hagyománya van, de régebben úgy volt: a szegények kezdtek háborúzni a gazdagok ellen, aztán a gazdagok visszaháborúztak, jól lemészárolták a szegényeket és egy darabig csönd volt. Ez azért volt így, mert a szegények dolgoztak, túrták a földet, rakták a vályogot, stb. tehát szegénységük által másoknak gazdagságot teremtetek, ezért aztán nem lett volna értelme szervezetten irtani őket, mert ki dolgozott volna tovább?
Ezt a probléma azonban a XXI. században megszűnt, a szegények nem túrhatják már a földet, nem vethetik a vályogot, mert sem föld, sem vályog, csak vannak, sétálnak az utcán, fekszenek a padon, lejmolnak esetleg és nem zsáktelepüléseken nyomorognak, ahogy kellene, hanem a belvárosban. Ideje tehát háborút indítani ellenük.”