„Vajon képes-e Magyarország egy ekkora feladatra, különösen, ha sikert is el akarunk könyvelni? Mindenképpen ’igen’ a válasz. Persze a szkeptikusok gyakran felteszik a kérdést, többnyire a folyosókon, a kávézókban és egyéb »fontos« helyeken, vajon minden klappol-e, fog-e ez menni? Nem szabad az ilyesmitől megijedni. Egy tagország, méretétől függetlenül mindig számíthat a brüsszeli intézmények segítségére, sőt, logisztikai problémák esetén ugyancsak áll rendelkezésre Európa jól felszerelt fővárosa. Az elnökséget politikai eredményekre »játsszák«, s kevésbé izgalmas a turisztikai, kulturális körítés, habár ez utóbbiak valóban hozhatnak valamit a konyhára. Érdekes jelenség, hogy a kicsi tagországok is megengedték már maguknak, hogy a repülőtér melletti ideiglenes barakkokban rendezzék meg a tanácskozásokat, de nagy tagországok is szokták idegenforgalmi parádékkal színesíteni az adott fél évüket. Soha nem ezeken múlott a siker.
Magyarország szépen hasíthat most a lehetőségekből. Főként a gazdasági témák kecsegtetnek sikerrel, hiszen a kontinens talán már kilábalni látszik a válság eddig ismert mélységeiből. Az új utak roppant érdekesek lehetnek, úgymint zöldvilág (mezőgazdaság, vidékfejlesztés, környezetvédelem, energia, vízgazdálkodás, egészségiparok), innováció és szociális ügyek. Ezek felkarolásához nyilván meggyőző lehet, ha a hazai térfélen komoly eredményeink lennének, de ezek hiányában sem reménytelen a kimozdulás.”