„Nincs tehát SZDSZ, de még »eszdéeszes« párt sem. Aggódó ismerősöm szülei szerint egyenesen »négy nacionalista párt« maradt csak: a gyurcsánytalanodó MSZP, a nemzeti-keresztény állampártként működő Fidesz-KDNP, a »náci Jobbik« és a szintén gyanús LMP. Néhányan e kiábrándult rétegből bizonyosan áprilisban leszavaztak az LMP-re, netán az MSZP-re - de igazából ülnek otthon, és kaparják a falat. Nekik kínált volna kiutat Ungár Klára egy olyan programmal és jelölt-listával, ami után valóban minden »eszdéeszes« csak hosszan, örömében felsírni tudott volna. Ungár Klára pártja, a Szabad Emberek Magyarországért nekivágott az őszi önkormányzati választásoknak, még Tarlós Istvánt is le akarták győzni - végül aztán talán egy tucatnyi önkormányzati képviselő- és három polgármester-jelölt jött össze. Maradt a magány és a falkaparás. (...)
»Liberális vagyok«, mondaná Andreas Mölzer, az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárt főideológusa, EP-képviselője, a bécsi Zur Zeit hetilap főszerkesztője. Amint Jörg Haider is annak vallotta magát, és igencsak megsértődött volna, ha valaki a némettelen konzervativizmus közelébe akarta volna tolni. Német földön a liberalizmus az 1848-as eszményekhez, a már korábban kibontakozó Vormärz ifjúsági, Burschenschaft-mozgolódásaihoz, a nemzeti liberalizmus vagy akár később a bismarcki államépítés hagyományaihoz való ragaszkodást jelenti. (Ezzel szemben a konzervativizmus a rendi, dinasztikus érdekeket, a helyi közösségeket védi a nemzet nagy absztrakt eszményével szemben.) Az »eszdéeszes« körökben szitokszónak számító nacionalizmus egy liberális találmány, nem a katolikus egyház, nem a konzervatívok gondolták ki a nemzetet, a demokratikus nemzetállam eszményét. Helló, Liberalizmus!
Az »eszdéeszesek« megalakulásuk óta egy tévképzetben éltek: hogy ők lennének a magyar szabadelvű hagyomány képviselői. Holott ők sokkal inkább - és ezt már 1990-ben, a programjukban kimondták - a baloldali polgári radikálisoknak (Jászi Oszkár), vagy Kéthly Anna szociáldemokráciájának, vagy Nagy Imre reformkommunizmusának, vagy a hetvenes évek, reformkommunista reformközgazdászainak az örökösei. Helló, Liberalizmus!”
