Gyurcsány Ferenc nem megy el

„Különösen nem szabad elmennie Gyurcsány Ferencnek azért, mert a bizottsági meghallgatások menetéből teljesen nyilvánvaló, hogy elsősorban az ő bőrére játszanak. Az önkéntes vágóhídi bevonulások ideje is lejárt. A Fidesz már 2006. szeptember 19-ének éjszakája után is azzal vádolta az akkori miniszterelnököt, hogy olyasmit tett, amihez semmiféle joga nem volt: utasításokat adott a rendőrségnek. A mostani albizottsági meghallgatásokon is nyilvánvaló, hogy makacsul keresik ennek a „hatalommal való visszaélésnek” a bizonyítékait. Sem akkor nem tette fel senki a kérdést, ma meg már fel sem merül, hogy mit gondolt volna az ország a saját miniszterelnökéről, aki politikailag felelős mindenért, ami az országban történik, ha látja ugyan, amit mindannyian láttunk, hogy mi zajlik a Magyar Televízió székházánál, de még csak a telefont sem veszi fel, hogy informálódjon és legalább elvi utasításokat, kéréseket, követeléseket fogalmazzon meg. Ha nem tette volna, akkor követ el óriási hibát.

Végül, ha még jogilag sem kötelezhető rá – mint Gyurcsány Ferenc írja –, hogy parlamenti bizottságok előtt megjelenjen, akkor meg végképp nem szabad részesévé válni annak, ami ott folyik.

Nem állítom, hogy nem lenne értelme a bizottságosdinak. Noha azoknak a borzalmas napoknak-hónapoknak a tanulságait több bizottság is levonta már az elmúlt években, a mostani vizsgálatnak legalább két szempontból még ma is lett volna értelme: választ találni azokra a kérdésekre, amelyek nem tisztázódtak a korábbi vizsgálatokban (és ezek a kérdések korántsem csak az akkor hatalmon lévőkkel kapcsolatban merültek-merülnek fel, sőt), illetve megnézni, hogy azok a tanulságok hasznosultak-e, amelyeket a bizottságok a maguk tényfeltárásaiból-elemzéseiből levontak. De ez veszett fejsze nyele.”