„Egy akadémiai kutatócsoport tudományos módszerekkel is megállapította azt a ma már közhelyszámba menő tényt, hogy a magyar fiatalok nagy többsége nem látja biztosítottnak a jövőjét a saját hazájában. Életüket a költő szavaival élve »rakottabb tájakon« képzelik el. Ma már nem csupán álmodoznak a külhoni jobb élet reményéről, hanem egy-két nyelvvizsgával vagy néhány diplomával a zsebben konkrét terveket szőnek a kivándorlásról. (...)
Egy kereszténydemokrata honatya azon kesergett a minap a T. Házban, hogy fogy a magyar. Már tízmillióan sem vagyunk. Szorgalmazta, hogy ösztönözzék a fiatalokat a gyermekvállalásra. Csakhogy a már megszületett, felnevelt, érettségizett, sőt diplomázott gyermekeink nagy része se találja a helyét itthon. (...)
Száz szónak is egy a vége: ha a családalapítás előtt álló fiatalok úgy látják, nincs reményük sem a megélhetésre őseik földjén, és kényszerűségből el kell hagyniuk hazájukat, akkor annak az országnak, amely ezt tétlenül végignézi, vége.”