„Borítékolhattuk: a rendkívüli arányú felhatalmazás csakugyan arra ragadtatja majd az új kurzust, hogy még inkább azonosítsa magát a nemzettel, és az eddigiekhez képest még inkább kisajátítsa a nép és a haza képviseletét. Hogy ez a kivételes jogosítvány valamiféle új elnevezést is kap – vagyis nem lesz elég egyszerűen kormánytöbbségnek hívni –, az sem volt kétséges: egy ilyen lehetőséget a Fidesz-marketing nem hagyhat ki. Nos, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének címkéje csakugyan kellően fellengzős és farizeus ahhoz, hogy pontosan kifejezze új idők új üdvtanának eljövetelét.
És mégis. Noha majd minden úgy történt, ahogyan előre kiszámítható volt, azért legyünk őszinték: az a totális mohóság, az a gátlástalan zsákmányvágy, amivel beiktatása után a kormány azonmód lecsapott a közhatalom pozícióira és az alkotmányosság védelmére rendelt intézményekre, mégiscsak meglepetést okozott. Nemcsak azért, mert az eljárás gyors volt, és kíméletlen. Ez – ha már rászánták magukat az einstandra – praktikus megfontolásra vall: mihamarabb legyünk túl a legirritálóbb akciókon, hogy az istenadta nép fel se foghassa, mi történik. Nem utolsósorban azért sem, mert az ellenzéknek és a médiának sincs elég ideje a rapid fejlemények tudatosítására. Augusztusban már senki nem foglalkozik a politikával, és mire vége a nyárnak, rögtön itt van az önkormányzati választás, aminek minden bizonnyal lanyha kampányát már nem fogják tematizálni a június–júliusban keresztülvert törvények.”