Az elemző megmondja, valójában miért mondta le Magyar Péter a Puzsér Róberttel közös estjét

Aki így bánik az egyik leghangosabb szövetségesével, az hogy bánhat olyanokkal, akik nem a barátai? – tette fel a kérdést Nagy Attila Tibor.

A Szentkoronának tehát feltétlenül helye van (ahogyan eddig is volt) új Alkotmányunkban.
„A jobboldalnak most nem csak lehetősége, hanem - ahogyan Boross Péter korábbi miniszterelnök szerdán utalt rá - kötelessége is az új alkotmány megalkotása. A megengedő kitétel azonban természetesen nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy ne lenne szükség vitára és párbeszédre az új alkotmány kialakítása során, mivel az a kétharmados felhatalmazás ellenére - főként a széleskörű legitimáció, de részben a minőség szempontjából is - kulcsfontosságú.
Az új alkotmány jellegét illetően úgy tűnik, egyetértés van a kormánypártok soraiban a tekintetben, hogy (1) a közjogi rendszer alapelemeinek változatlanul hagyása mellett (2) szükséges bizonyos kérdések pontosabb szabályozása, (3) a szerkezet átgondolása és ésszerűsítése, valamint (4) a közjogi hagyományok és alkotmányfejlődésünk történeti értékeinek szimbolikus megjelenítése a szövegben. Az utóbbi körbe tartozó kérdések válthatják ki természetesen - éppen szimbolikus voltuknál fogva - a legnagyobb vitákat, ám az alaptörvénybe való beemelésük és rendezésük egyben feltétele annak, hogy egyszerű normaszöveg helyett valódi alkotmány jöhessen létre.(...)
Ahogyan Salamon László igen pontosan és figyelemre méltóan megfogalmazta: »a Szentkorona az önálló magyar államiság jelképe, annak tisztelete a történelmi alkotmány egyik elemének a tisztelete is«.
A Szentkoronának tehát feltétlenül helye van (ahogyan eddig is volt) új Alkotmányunkban, arra pedig a jogdogmatikai vitáknak kell majd választ adniuk, hogy a preambulumon túl kaphat e szerepet a szövegben, vagy csupán közjogi hagyományaink egy fontos értékeként és a történelmi folytonosság megtestesítőjeként vehető számba?”