És most valami egészen más: Biszku

2010. június 22. 14:45

Nem toll, nem fegyver tehát, hanem kamera és mikrofon: ezek az eszközei 2010 forradalmának.

2010. június 22. 14:45
„Forradalom vagy nem forradalom: a tövig rágott gumicsont-kérdést egzaktul megválaszolta az élet - egy polgári forradalom után biztosan nem tilthatnának le kommunisták filmbemutatókat, és nem ítélne el a bíróság kommunista ügyeket feltáró történészeket.

Pedig igény a forradalomra lett volna, a féllegális filmbemutatón legalábbis biztos: a majd kétezres közönség a nyolcvanas évek hangulatában várta ki a sorát, pártállásra való tekintet nélkül. (Apropó, látott valaki MSZP-st?) Talán patetikus lesz, de ennyi túlzás belefér: a két fiatal azon az egy héttel ezelőtti estén nemzetet egyesített. (...)

»Az erősebb kutya baszik« - mondja Béla bácsi, amihez hasonlót élő hívő kommunista szájából még nem hallottunk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy igen, megszállt ország voltunk negyven évig, igen, bábkormány tagja voltam én is, és kellett a mi hatalmunkhoz az idegen hadsereg a hátunk mögé, az ország magától sosem választott volna bennünket. (...)

Nem toll, nem fegyver tehát, hanem kamera és mikrofon: ezek az eszközei 2010 forradalmának, és azért lehet ezt mondani, mert a mandineresek filmje után már semmi sem ugyanaz, mint előtte. Ezt a film visszhangja igazolja a legjobban, hiszen jobbról is, balról is, egészen a Népszavával bezárólag értelmes és jó reakciók születtek a témában. Hogy a kommunista személyiségi jogai fontosabbak-e, mint a politikai közösség hiteles emlékezetének szolgálata, az persze mindig érdekes jogelméleti vita, de a Biszku család kicsit későn ugyan, de a második körben eszmélt: vége a tiltás századának, és az effajta korlátozás még inkább reflektort gyújt feléjük (amiből jól már nem jöhetnek ki, tekintve a filmben ismertetett hiteles dokumentumokat).”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
vagye
2010. június 22. 19:14
Ha valaki most kérdést tehetne fel talán ezt kérdezné: -Miért nem tetszettek 20 év alatt utánajárni? A rendszerváltás óta senkinek nem akaródzott így-vagy úgy utánajárni Biszku dolgainak. Jó, jó a reform című újság kicsit hosszabban anno és néhány sajtóorgánum rövidebben összefoglalta szerepét, de igazából nem támadta senki. Berecz memoár?- Alig van szó róla. Pozsgay visszaemlékezések ? Ahol büszkén határozza meg ( igaz némi fáziskésésben ) 56-ot? Szinte szót is alig ejt Biszkuról. De a másik oldal sem forszírozta sohasem a dolgot. Mondhatta volna bárki: emberek, hiszen egy tömeggyilkos él közöttünk, nézzünk már utána. Háborogtunk, hogy Ausztrália védi az egyszeres gyilkos Zentait öreg korára. Mi védtük 20 éven át a "tisztességtelenséggel" megöregedett Biszkut. Támogattuk kiemelt nyugdíjjal, és még a viselt dolgait is elhallgattuk. És most csodálkozik a fél ország, mert egy újszülöttnek minden vicc új, hogy két fiatalnak eszébe jutott. Amihez egyébként gratulálok.
miloka
2010. június 22. 14:54
Ez egy rövid de jó elemzés a Biszku témához. A kommunistákról, gondolatvilágukról, gátlástalanságukról, van egy velős mondat: "A kérdés megítélése a volt belügyminiszter szerint színtisztán világnézet kérdése, amivel implicit módon elismeri: kommunizmus és politikai gyilkosság elválaszthatatlanok egymástól."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!