A köztársasági elnök beszéde a Nemzeti Összetartozás Napján

2010. június 04. 21:45

A kulturális nemzetek léte tény. Ezek a közösségek függetlenek államhatároktól és állampolgárságtól, ugyanakkor tiszteletben tartják azokat, hiszen nem törekednek arra, hogy egyetlen politikai nemzetben egyesüljenek.

2010. június 04. 21:45

A magyar nemzet sorsfordulóiról illő és hasznos megemlékezni. Vannak ünnepeink és gyásznapjaink. Mindegyikben újra és újra átéljük közösségünket, és azáltal erősödünk meg, hogy megfogalmazzuk, és érzelmeinkbe fogadjuk az egykori események mának szóló tanulságait, sőt parancsait. A mai emléknap akkor tölti be feladatát, ha a trianoni békeszerződés után 90 évvel valóban új korszakot nyit a nemzetünk egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek. Új korszakot abban az európai környezetben, amelynek számos meghatározó elemét valóban az első világháborút lezáró békerendszer határozta meg, de amelyben az azóta eltelt közel egy évszázad történelme, uralkodó eszméinek és jogrendjének változásai immár teljesen más hozzáállást tesznek lehetővé, sőt kívánnak meg. Ebbe a változásba illik az Országgyűlés által elfogadott és ma hatályba lépő törvény is, amely tanúságot tesz a nemzeti összetartozásról.

A 90 évvel ezelőtt aláírt békeszerződés szentesítette a történelmi magyar királyság felbomlását. Az első világháborút lezáró békerendszer alapján került az őshonos magyar népesség öt, a mai állapot szerint pedig nyolc államba, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeink nagy része is. Az kapott súlyos sebet, ami a nemzetet adja: az összetartó emlékek közös tárháza, a közös folytatás lehetősége.

A megrázkódtatás után a nemzet önértelmezését kellett újrafogalmazni és felépíteni. És nem csak a magyar nemzet önképét kellett újraalkotni, hanem viszonyunkat is a Kárpát-medencében élő többi néppel – akik számára mindez nemzetépítő törekvéseik sikerét jelentette.

Ez a kettős feladat – önazonosságunk és a szomszéd népekhez való viszony – azonban nem új; a modern Magyarország egész történelme során előttünk állt. Sorsfordulóink csupán kiélezték a kérdést, illetve megmutatták, hogyan végeztük el a feladatot. Hiszen a magyarság és Magyarország határai sosem estek egybe. Ugyanaz volt Magyarország próbatétele akkor is, amikor egy soknemzetiségű királyság legnagyobb nemzete voltunk, s azután is, hogy a magyar nemzet egyharmada kisebbséggé vált a körülöttünk létrejött soknemzetiségű utódállamokban.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
folyamatábra
2010. június 05. 12:06
"Az, hogy valamit igazságtalanul vettek el, nem jelenti azt, hogy mindent igazságtalanul vettek el. Az, hogy valamit a fasiszták adtak vissza, nem jelenti azt, hogy a visszaadás nem igazságos, és hogy aki örül neki, az fasiszta. Az, hogy egy veszteség részben jogos és érthető, nem jelenti azt, hogy ne lenne fájdalmas és nehezen elviselhető." bővebben: http://safeaccount.hu/allam-es-polgar/andras-laszlo-vesszen-trianon/
marós
2010. június 05. 08:49
Kiváló beszéd volt. Azt elemezte, hogy mi a teendőnk, és ezzel teljes mértékben egyet értek, remélem a véleményformálók, és a politikát írányító, végrehajtó személyek is. A beszéd részletesen kitért, és indokolta azt, hogy nincs más lehetőségünk, nekünk kell kezdeményezni, a trianoni tragédiát elszenvedők utódjai érdekében, az együttműködést a szomszéd államokkal. Lehet békében élni egymás mellett ,-úgy hogy a magyar nemzethez való tartozást elfogadja, és megértse, mert neki is előnyöket jelent-, egy szomszéd állammal
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!