A fideszes gondolkodásmódról

„A fideszes gondolkodásmód része mindig a meta-kritika: minden gyanús, ami uralkodó ideológia, narratíva, világmagyarázat ad, s amit mindenki szajkóz. Az már nem a világ valóságos állapota, hanem a valóság uralmi célokra használt utólagos ideológiája. Hamis kép, amit csak a hülyék nyalnak be. Szemben áll ezzel az igaz tudás, amelyet az a kritika biztosít, amely leás a dolgok mélyére, feltárja a gondolatok mélyén rejlő uralmi igazolásokat, s amely rávilágít arra, hogy a világ megingathatatlannak hitt rendje nem más, mint privilegizált csoportok hasznát szolgáló kábítás. A pénzpiac, a bizalom, a minősítő intézetek jelentései, a nemzetközi közvélemény értékítélete, a nemzetközi közvélemény, ezek mind csak felfújt kamuk, amelyeket épeszű ember nem hisz el.

A fideszes politikusok és ideológusok azért tudnak ellavírozni a magyar jobboldal ezer fajta kapitalizmus –felfogása és kapitalizmus-kritikája között, mert azt sugallják, s azt is gondolják, hogy a létező kapitalizmusra ráfér a változtatás, a mély kritika, s nem minden szentírás abból, amit elengedhetetlen elemének tartanak. Ez a távolságtartó, kritikai szemléletmód az, amely még a párton belüli, liberálisan gondolkodó vagy a liberális világot elfogadó embereket is nyitottá teszi a Fidesz körül kialakult, rendkívül tág politikai kultúra elfogadására. Ez nyilván tudatos játék is: a Fideszen belül azért van szőnyeg alá söpörve egy csomó ideológiai ellentét, s azért nincs egymás között pezsgő vita, mert ezt a széles (szerintem nagyon széles) kulturális koalíciót csak a kapitalizmus kritizálásának vékony szála köti össze.”