„»Na, ki lopott/bukott le ma?« - nyitja ki az újságot, kapcsolja be a híradót a polgár és jól tudja, választások előtti kényszeres öntisztulás ide, last minute kormányzati tisztasági csomag oda, mindez csupán a jéghegy csúcsa. Áldozatként, avagy haszonhúzóként, de mára már mindannyiunkat behálózott, körbeszőtt a burjánzó korrupció, jóllehet, annak nagysága az adott szakmában uralkodó állapotoktól függően különböző lehet.
Az út-, és az attól elválaszthatatlan csatornaépítés, mivel »történelmileg így alakult« (copyright: Jánosom Kádárom) világszerte a korrupció táptalaja, eredetileg a klasszikus dél-olasz maffia legvirágzóbb keltető háza, és a példa ragadósnak bizonyult. Elvégre óriási állami pénzek elköltéséről van szó, amelyekből akár csak néhány század százalék is hatalmas summát jelenthet magánzsebekben, amit ugyan ki fog hiányolni? Hiszen a megvalósult cél a közösség olyan üdvét szolgálja, amivel a többség készséggel azonosul, tudniillik a nagy távolságok megtételének lehetőségével, méghozzá gyorsan és zökkenőmentesen.
Mármint akkor, ha pénzfolyatás erre, csurgatás, szivárogatás arra, de a mű mégis időben elkészül, méghozzá kiváló minőségben és tényleg zökkenőmentes rajta a haladás.”