Fölsorolni is fölösleges, mennyi hiba, fantáziátlanság, kicsinyesség, inszinuáció, sértődés, sunyiság, hitvány alku és lenyúlás szegélyez egy totális bukáshoz vezető utat - talán a rendszerváltozáskor találkozhattunk ennyire árulkodó rövidlátással, átlátszó gyarlósággal, a túlélni akarás egyéni és verítékszagú formáival.
Hová siessen Orbán? Ha papíron nem is, a valóságban bizonyos területeken már rég hatalmon van. A vállalkozói világtól a különböző apparátusokig lesik kívánságait, igyekszenek kimondott vagy kimondatlan elvárásaihoz igazodni, a lépésváltás, az igazodás látványos agónia esetén már jóval a választási processzus előtt megkezdődik.
Tulajdonképpen a "reménytelenség kormányával" sincs baj, ismételgetni kell róluk, hogy bűnözők meg adócsalók, különben pedig tegyék, amit tenniük kell, többszörös présbe zárva - a szocialisták frusztrációjától a szabad demokraták elvtelenségéig ősszel sok mindenre föl kell készülniük, s közben 24 órás őrséget tarthatnak a kaszsza- és káderkulcsok felett. Lecke a javából. Ha kitartanak, jó, ha nem, úgy is. Egy-két intézkedésüket látványosan el kell törölni, a többit továbbvinni, a szükséghelyzetet a felelősségre vonással összekapcsolva időt nyerni. Megoldható ez már csak azért is, mert az Orbánéktól idegenkedők jelenleg már azzal kénytelenek szembesülni, hogy a destabilizálódás és a további radikalizálódás ellen a Fidesz teheti a legtöbbet."
Orbánnak nem kell sietnie (Tamás Ervin, NOL)